happy landing... happy ending

Sokszor annyira vártam ezt a napot, hogy néha, amikor nosztalgikus hangulatba keveredtem, írtam egy utolsó blogbejegyzést és elmentettem wordbe. Jó lesz az még, gondoltam. Édesistenem, hány dologgal voltam így:) De végül is azt hiszem, elbúcsúztam, kicsit, magamban. Jó emlékekkel. Hiányozni fog már az a büdös nagy város, az emberek, a kocsmák, tudjátok, ez az a kötelezően bekövetkező végkifejlet ennyi idő után, mint a horrorokban a gyilkos elől a házba bemenekülés. A munka még inkább. Csak valahogyan az egész nem alkotott egy kerek boldogság érzetet, ezért úgy érzem, szükségem van egy kis pihenőre, majd aztán újra száguldok. Tervek vannak, feladni sosem fogom, itt vannak az ünnepek. Nem aggódom már a holnap miatt, legalább is egy ideig nem. Majd az aggódik maga miatt is, benne van a Bibliában.

Ja és tanulság? Nincs. Vagy, tudjátok mit? Ide a végére legyen egy pár.
Hinni kell, és repülni tovább. A galambokat azért kivételesen gyűlöljétek. Egyetek sok zöldséget és ne igyatok sok kávét. Imádjátok a tengert. Töröljétek meg a szátokat minden étkezés után, ne keverjétek a bort a sörrel, meg a ginnel, és… élvezzétek még azokat a pillanatokat is, amikre később csak úgy gondoltak majd vissza, hogy „bárcsak ne emlékeznék”. Vegyétek meg azokat a dolgokat, amikre kíváncsiak vagytok, hogy mire jó és hogyan működik. Ugorjatok ki a repülőből, akkor is. Álmodozzatok, és amikor váratlanul teljesülnek vágyaitok, legyetek lúdbőrösek. És mindegy, ki mit mond, saját érdeketekben, csatoljátok be azt a rohadt biztonsági övet.
A márványpadlón doboló lábujjaim lefagytak, látom a leheletem, utolsó kávé és meleg croissant. Egyenruhámat gondosan összehajtom, bőröndöm meg nettó 50 kiló, ami miatt az idegösszeomlás szélén is állhatnék. De ehelyett csak mosolygok, mint a tejbetök. Valami új jön. Azért sokáig éljen ez a 16 hónap szédület.

Köszönöm nektek, akik olvastak, kommenteltek is meg nem is, családomnak, barátaimnak és ellenségeimnek, lakótársaimnak, munkatársaimnak, a rúzsfoltos cigicsikkeknek, Tarantinonak a remek rendezésért, bár lehetett volna egy kicsivel több buja erotika is. Köszönöm, köszönöm:)

Lujzika voltam.

és a nap legkínzóbb kérdése...

vajon mennyire utálhat a főnököm, ha utolsó előtti munkanapomon írt rólam egy jelentést a személyi aktámba, mert nem volt megfelelő összhangban a rúzsom és a körömlakkom színe?:):):):)

-Till your last day, you are working here, dont forget that.
:) kéééész

öööö a hétvége kérdése

Ér ott lenni a VINYITen?
Csak érdeklődnék... mert érdekelne! Részeg, szabadon alázható egyetemistának akarom érezni magam koffeintől és háromnapos rohamszerű tanulással átitatott testtel és lélekkel!!!!

naplemente

... és repülünk tovább.
Történjen bármi. A smink marad, a rúzs a táskában. Lehet néha üvölteni, lehet néha sírni, lehet hisztérikusan nevetni, és kifejezetten boldognak lenni. Lehet bort lopni a bárból és magyarokkal találkozni a világ más pontján. Ezért szerettem. Sosem tudhattam hol alszok aznap este. Remélem, lehet hinni az újjászületésben. Mert akkor bagoly lennék, vagy hattyú. Amikor szabadestem, majd kinyitották az ejtőernyőt, csak annyi dolgom volt, hogy lenézzek és lássam a sportcipőmet, ahogyan a semmiben lebeg és minden más egyszerűen tovaszáll, nem csapunk zajt, édesen, halkan. Látunk mindent messziről, fentről. Nem értem, miért nem élünk a levegőben. Mindenkinek sokkal könnyebb lenne. Az utolsó nagy kalandom során a pilótafülkében voltam felszálláskor és igazán közel voltam a csillagokhoz. Valami, ami végképpen megváltoztatta az emlékeimet és kis könnyet csalt a szemembe. Ilyen hát repülni. Éjjel... nappal. Igazán. Nyugodalmas jó éjszakát. Mert, ki tudja, mit hoz a holnap.

az művelődési kényszerről

Azért jó tudni, hogy van, aki olvas. Mármint engem. Bár sosem néztem meg a statisztikát, hányan klikkelnek (99% tévedésből) de már egy komment is mindig jól esik. Valahogy igen, több ez, mint a facebook, ott az ember inkább csak szemlélődik, esetenként bassza a rezet. Na jó, mindig. Azonban ezen blog sorsa a hirtelen halál, ha csak a két másik művésznő nem pötyög bele... de ezt meghagyom nekik, mert úgy sem élnek a lehetőséggel, így a nosztalgia miatt végül csak az enyém marad. Nem tudom, lesz-e új blog, talán ha lesz egy új kaland, és belevágok talán megint egy kevésbé unalmas munkába... vagy írok valami lelkisegítő, gyógyító bestsellert és végigturnézom vele az egész világot. Megy hát az agyalás. Amikor az ember ugrik, akkor ugye benne van az is, hogy az alatta lévő medencében nincs víz, vagy csak kevés... na ebből lesz másnap a helyi újság lapjaiban vezércikk. Nem akarok címlap lenni, megfelel valami amitől mindennap egy kicsit majd boldognak érezhetem magam és nem verem be a fejem. Jó lenne egy hely, ahol nem kell hazudozva eladni valamit, nem kell korán kelni és körmöt festeni, nem kell idióta főnököket elviselni, nem kell kompressziós harisnyába izzadni, esetenként szarrá fagyni, nem kell megsüketülni... hm... mintha az intenzív osztályról beszélnék, nem? Várom az új bonyodalmakat, hiszek abban, hogy jól döntöttem és fogok még ugyanennyit nevetni. Sajnálni fogom és esetenként megbánni? Nem kérdés. A hihetetlen helyzetek, az elképesztően őrült utasok, a lehetetlen kérdések és emberek világa volt ez... repült a munkaidő, sütött a nap, szerelmet vallottak a munkatársak, az örök városban sétálhattam, euróval fizethettem, szicíliai bort ihattam, ír bankszámlára kaptam életem első fizetését, és október végén napozhattam a teraszon, vendégül láthattam a barátaimat, megmutathattam a családomnak a tengert és ötvenkét másodpercig szabadeshettem. Szépülhettem (?), épülhettem. Szerencsés voltam, na. Igazán az:) De új szerep vár rám, és jó most megpihenni, mielőtt az ember lánya kicsit elvadul és elveszti azt, amivel útnak indult. És nem csak a hamuban sült pogácsa a lényeg. Hanem az Irsai.:)S talán önnyugtatóan buzisan hangzik, de úgy gondolom, az eddigi dolgaim rendje a garancia arra, hogy még bármi megtörténhet.
És akkor még egy buzis dal is ehhez. De már már szentimentálisan buzis, nyálas, majdnem olyan, mint maga.. a Mester. Klikk!
ja, nóta tévés felvétel. én kérek elnézést.
-13

:)

most múlik:)

Utolsó visszaérkezésem estéjén pötyögök, az nagy örök városban:)
Fura lesz ismét használni a "határtalan" kreativitásomat és kitalálni, hogy most mi szeretnék lenni... talán menni fog. Talán visszafogad majd a régi közösség és talán megbékélek a majd otthon töltendő hétköznapokkal. Mert azok is szépek. Hm. Vagy azok szépek igazán. És már itt is jó lenni. És örülök, hogy hiányozni fog.

Újabb gyűjtemény a naptárba most kivételesen nem jött össze, és ez részben az én hibám... de egy kicsit elraboltak:) és velem tartott a tudat is, hogy december közepétől belevágunk, na. Rendesen. Nem kicsit... nagyon! Szép napokat!

-30

... and off I go:)

idézet kávé mellé:)

"when i woke up this morning
i said to myself
should laugh of should i cry
funny little things
can make my day
funny little things
can take it away

it's a beautiful day
it's a beautiful day
it's a beautiful day
it's a beautiful day
it's a beautiful day

it's a beautiful, beautiful, beautiful day today"

tik...tak...

Pörögnek már a másodpercek, közeledünk, közeledünk... csak azt nem tudom, hogy most nagyon sok kicsiny óra kattogását hallom, vagy pedig egy időzített bombáét, ami a szívemhez lett erősítve? ha valaki meg akarna menteni, már most mondom, hogy azt a drótot vágja el, aminek a vége egy kerozintartályhoz van csatlakoztatva! csók mindenkinek!

ja, és mára egy klasszikus idézet a mestertől, kiegészítve egy kis agybavésődősre sikerült szemléletváltással: soha ne higgyetek a jóképű, jótestű, jóseggű 22 éveseknek!

ui.: és egy széles csapással elválasztva, még egy megjegyzés: mivel nemsokára egy Zsoltival leszek gazdagabb, mi mást is kérhetnék még? TÚRÓ RUDIT!

tik, tak... és még mindig nem robbantam fel!

ha jön... ha megy

Ha jön, elfogadom, tehetek-e mást? Felesleges ellenkezni és feleselni. A "szeretlek"-re nem "kuss" a válasz, ezt meg kellene tanulni. Vagyis tanulnom... mert lehet, hogy ti már tudjátok.
Ha megy, kiskutya szemekkel bámulok a kitartóan zuhogó talján esőrengetegbe. Mint a rossz filmekben. Aztán teába kortyolás. Savanyú. Éltetek már nyomasztó csendet? Itt most az van. Halkan ketyereg a laptop vinyója és szuszog a hűtője. Ó, megint, mikor, meddig kell még várni?
Gagyi dalok hallgatása a youtube playlistről és gondolat elterelő sorozat üveges tekintettel való végigkísérése, nem nézése és érdeklődés teljes hiánya. Minden olyan apró és jelentéktelen az minket feszítő érzésekhez képest. Lehet, ez éppen ma volt életem 252. búcsúja, de mindig nehéz, pedig szüntelenül remélem, hogy a rutin majd könnyebbé teszi. Egy darabka a szívemből. Nem sajnálom bár, mert sosem lopták, mindig én adtam. Mindig azoknak, akikben sosem csalódtam. Remélem otthon süt a nap. Előttem van a giccses romantikus kép, hogy térdig gázoltok a színes levelek között a Tisza parti játszótéren és arra gondoltok, minden jó úgy, ahogy van.
Krumplilevest eszem, aztán rántott sajtot krumplipürével.
Tényleg villámlik és mennydörög. Éppen felszáll egy gép... a távolodás hangjától tudnék már hányni. Bocsánat az őszinteségért.
Ha jön a mosoly, mindig csodálkozom, hogy én váltom ki.
Ha megy, akkor is csak azért, hogy helyet adjon a következőnek.

eü vizit

Vodka, tej, vodkakő és vízipipa. Copacabana, Lola és North of Havanna. Valamint a pulzáló pé. És bábidibábidibú. Így telnek a napok. Várva, hogy teljenek, de élvezve, amikor megáll az idő. Mert ez a káosz már csak ilyen. Olyan meghatóan kellemes, otthonos, várva várós, erotikusan horkolós. Idilli. És még mindig itt vagyok. Itt vagyunk.:)

életem nagy hibái: mézes pálesz, mályva tea kombó

És akkor a reggelemet el tudjátok képzelni. Éppen csak túléltem, este dettó. Ha a szövegben felfedeznétek szavakat, amelyek egymástól gyanúsan nem válnak el, azért meg bocs, néha rossz a szóköz billentyűm. Köszönöm a hatalmas érdeklődést amúgy, na kérdezzétek már meg hogy vagyok, naaaa, jól vagyok, akkor is. Mondhatni súlytalan boldogságosságban élek, vasalgatok, műkajákat eszek reszelt sajttal, ilyesmi, olyasmi. Semmi különös, ááá, semmi különös az ég világon. Jövőkép még mindig bizonytalan, lehet, hogy ez az árral úszásos dolog lesz. Sok milliárd hal nem tévedhet... amúgy meg én is az vagyok! Megy az agyalás a tervekről, az álmokról, a kettő közti különbségről, az otthonról, az ígéretekről... további folyamatos nézegetése a napiszar.com-nak és az index.hu-nak... Ugye nem írtam soha olyan hazugságokat az alant lévő posztokban, hogy minden változik? Vagy akkor itt tényleg megállt az idő. De... talán pont jókor állt meg.
Nyugi van. Néha nekem is ott van a letörölhetetlen vigyor az arcomon. Például most is.

ui: gáz úgy bemutatkozni valaki ismeretlen felnőttkorúnak, hogy, figyelj, akkor tudnátok nekem hozni otthonról úgy 10 adag poroslevest meg két üveg royal szilvát???

válogatott ocsmányság

Akkor most őszintén.
Na most nem is tudom pontosan, talán hasraütésszerűen 3 hónap telt el azóta, hogy másnaposan átállítottam a blogot és valami hirtelen megváltozott örökre. Összetört egy álom, megszakadt a jól megszokott klasszikus beállítás. Papolhatnék én nektek a szép érzékről, az élet apró gyönyöreinek felfedezéséről, a tantrikus szex és a meszkalin által okozott tudatmódosulásról, a kacsintás hatalmáról (lásd régebben)... de nem. Most nem. Ennyi tökölődés és izzadtság után megváltoztattam a blogom "bőrét", belépve az utolsó szakaszba, erre mindenki betudja annak, hogy ez nem komoly. De az. Halálosan. Retro, pop, rágógumi, ragadós, bolond, bakelit, célja az irritálás. Villogjon a jel a pupillátok előtt, de olvassatok tovább. Kérlek. Szeretős mindenkinek. Nagyon!
...és végre a CIA felirat nem takarja el a néni fejét!!!!!!!!!!!!

vasárnap

Két óriási hírem van: ma először éreztem munka közben, hogy vasárnap volt. Az utasokkal együtt végigharcolni a napot, valahogy most kellemesebb volt. Munkatársak nyugodtak, és a 12 órás munkaidő elrepült. Szó szerint is, na:)
A másik: idefelé, mikor utast játszottam, rám mosolygott egy steward kétszer is. Igazából, mikor tanítják és mondják, hogy a mosoly ingyen van, meg hogy a napunk is szebb lesz tőle.. az eddig nem jelentett semmit. De most már értem. Küzdünk ezerrel. A napok meg teljesen csak, így lesz szebb, ami volt és így lesz váratlanabb, ami még jön. Élvezzétek.
Bár elgondolkodtató, hogy korán reggel megint lehülyepicsáztak és le"mű"-ztek. Szeretnek. Már aki.

álmom az életem. élem az álmaim.

no wasted hearts

minden megváltozós. nemparázós. utolsó nekifutós. szeretős. hiányzós.
és a naptár mostani darabja.

holnaposság

Rengeteg kérdésem van, legalább annyi, mint egy újszülött gyermeknek. Érzem, hogy élek és tudok jóízűt nevetni. És megyek haza. Ez a lényeg, nem a fekete fehér döntések és a kétséges jövő, a tervek, az álmok és régen elhagyott, dohos oldalak a könyvben. Már sokszor úgy jó, ahogy van. Eggyel több mosoly, eggyel több szó. Most még sokszor jobb is lesz. Szóval a válaszok. Mindig ugyanazok. Pipa és bor a teraszon. Holnap meg csak lesz megint valami. Szívesen élnék egy ilyen szabadság vándorai road movieban, még ha Demjén Rózsi is énekel alatta. Bakancs, forrónaci, XL-es fehér ing, cowboy kalap, sivatag, szél, végtelen kaktusz és gombaföldek, hideg ásványvízzel. Villogjon hát az ellaposodás jelző, bőgjön fel a motor, hívják az utasokat a nyolcas kapuhoz, fussunk neki és emelkedjünk fel.
Go home.

annyira, de annyira...

"'cause you know that baby I

I'm your biggest fan
I'll follow you until you love me, papa-paparazzi
baby, there's no other superstar
you know that I'll be your papa-paparazzi
promise I'll be kind, but I won't stop until that boy is mine
baby you'll be famous, chase you down until you love me
papa-paparazzi"

...nyomni fogjuk.

just like a...

ááá, ugrálnék, mint egy tinilány
ha mikulás lenne, akkor beleülnék az télapó ölébe és kérnék egy alfa rómeót
ha nyár lenne, videóznám magam, ahogy rohanok a tengerbe
ha otthon lennék, futnék a kárász utcán, végig, tényleg futnék
ha rómában lennék, akkor mosolyogva sétálnék fülemben a nyálas pop számokat hallgatva
ha anyu itt lenne, énekelnék neki valami gagyi rock számot üvöltve
ha tudnék vezetni, akkor most beülnék és lehajtanék a csizma sarkáig
ha egy bárban ülnék, mindenkibe beleerőltetnék egy feles abszintot,
ha a Tisza parton ülnék megölelnék minden arra járó embert
ha ma elmegyek dolgozni, beülnék az utasok közé és velük mennék nyaralni
ha elgurult volna a gyógyszerem, megkeresném esküszöm,
ha disznóvágáson lennék, én főzném a levest és rántanám ki a májat
ha egy repülőn lennék, most megint szívesen kiugranék!

10 nap::):):)

-15

... és végre majd otthon!

Addig is telnek a napok, nem mondom, hogy őrült rohamban és a "spirituális" kompakt üzemmódban, mert az hazugság lenne. Agyalások vannak, akciók is, jehovákkal való találkozások csalódások, közösen röhögések és kicsit sírások is. A városból már kihaltak a fehér zoknis szandálos német nyuggerek, eltűntek a fényes kisbusszal érkező kis japán turisták ezrei... maradtak a munkás hétköznapok és az alattunk lévő bár is kinyílt egy hónapos (!!!) szieszta után. Ami másoknak a robot, nálunk már az egy kicsit a nyaralás, nincsenek tömve a gépek, mindenki megboldogultan szundizza végig a sokszor 2 órás utakat... engem már nem szorít a műanyag harisnya és szoknya sem. Nem fogytam bele, csak már nem érdekel. És remélem már nem is fog sokáig érdekelni:) A véges időpontra való tekintettel még egyszer felszólítok mindenkit, hogy aki még diszkont áron látni akarja Rómát (és utána persze nem meghalni) az utaltassa be magát hozzám, még ebben az évben expressz módon:) Írtam már, hogy ez volt életem leggyorsabb nyara? Brutálisan gyorsan telt, minden incidens nélkül. Vagyis...
"No. Not without an incident."

"Im prayin', Lord im prayin' to you,
Take away this guilt all up in my head
Im pleading, lord im pleading with you,
We got some dealings to do before the day im dead."

ui: kiba..ott nagy bowling királynő lettem!!!!!!
uui: egy kis életkép a sarokból... ilyen, amikor vendég áll a házhoz:)

mai napi

"Azt mondják a zsenit egy hajszál választja el az őrülttől.
Na, most nálad erről szó sincs. Itt egy kurva nagy szakadék tátong."

kultúrált szemelvények egy szeptemberi vasárnapon

Megéltük, hogy szeptember van. Megéltem, hogy miközben írom a blogot, a kezelői felületen különböző füleket vettem észre egy év után, ilyen feliratokkal, hogy:
Megjegyzés: van. sok. majdnem mindenhez. Nagy a pofa, kicsi a zsemle.
Beállítások: elfogyhatatlan pénzeszköz, tengerpartra néző szicíliai villa, kezelhető gyermekekkel és odaadó férjjel.
Tervezés: jobbára ez marad a megvalósítás helyett.
Pénzre váltás: mit? a testem kell?
Statisztika: az olvasók hány százaléka találta ki, hogy már megint másnaposan írok bejegyzést?

Blog megtekintése. Inkább nem.
Egy modern költőnőnek érzem magam, aki a szennyestartójának tetejére teszi a laptopját, a redőnyét tövig lehúzza, hogy további fejfájásra ne aggódjon okot és neki kezd írni. A semmiről. És mikor erre rádöbben, akkor abba is hagyja. De csak egy percre, hogy aztán addig húzhassa az időt míg tud írni valami okosat. Kész. Amúgy 3 hét és megyek haza. Most mondom, rántott sajttal és krumplipürével várjatok. És ha tanultam valamit ma is: egyszerűen a buliban soha ne vegyétek elő a telefonotokat, örüljetek, hogy nincs térerő, ne kezdjetek el írni smst, vagy hívogatni embereket, mert másnap kétségek fognak gyötörni a dehidratáltság érzése mellett.

"...de fáj. Annyira, hogy nincs erre szó, vagy többszavas kifejezés"

itten a nyár vége!

"I know where you're going,
I know who you are
I know why you feel this,
I think you'd better learn to swim."

sajnálom, hogy beleélem magam az idézetekbe, de mindezekkel együtt könnyebb leírnom, ahogyan érzem magam. Persze, minden átmeneti:) Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de életem egyik legizzadósabb, de egyben leggyorsabb nyarán vagyok túl, oké, még van belőle másfél nap, de aztán vége... már nincs egy hónap sem, és megyek haza, aztán október, aztán megint haza novemberben...pfff... aztán meg ki tudja, hogy hol köszönt rám az új év:) Körülbelül ennél a mondatnál el is akadtam és azt kérdezem, hogy miért is írok most posztot, mikor amúgy semmi különös nem történik, csak az, hogy félig kibámulok az ablakon. Előbújt a nap, irány a tó.
Igen. A poszt célja, hogy nyilatkozzatok ti. Ki merre és hogyan?
És a mai találós kérdés, amit Zsoltival vetettünk fel még egy kicsit régebben, rátok vár. Mégis miért gyanús ez a úttest?



Mondjuk ezért.

jó éjszakát, szép álmokat!

"in the nighttime
when the world is at it's rest
you will find me
in the place I know the best
dancin', shoutin'
flyin' to the moon
(you) don't have to worry
'cause I'll be come back soon

and we build up castles
in the sky and in the sand
design our own world
ain't nobody understand
I found myself alive
in the palm of your hand
as long as we are flyin'
All this world ain't got no end

in the daytime
you wil find me by your side
tryin' to do my best
and tryin' to make things right
when it all turns wrong
there's no fault but mine
but it won't hit hard
'cause you let me shine

and we build up castles
in the sky and in the sand
design our own world
ain't nobody understand
I found myself alive
in the palm of your hand
as long as we are flyin'
this world ain't got no end"

poszt-trauma

Most lopok Nojszitól egy kis mintát és önző módon alakítok:

360. nap
Most akkor elmondom a dolgos ember eddigi 24 óráját abban az ütemben, mikor végre nem kell dolgoznia és izzadnia a 140 denes harisnyában. Ma. 6 nap meló után, ma végre élvezhettem a vasárnapos és egyben szabadnapos punnyadást. SEMMIT NEM CSINÁLTAM EDDIG! (délután 5 van) és még mindig 35 fok, minden zárva.
Felkeltem 10kor (igen, ennek a posztnak semmi értelme nem lesz, szóval nyugodtan ignorálhatjátok, mint olyat) kávé és süti. Aztán megnéztem a Case 39 c. filmet, amin majdnem elokádtam magam. Féltem, izzadtam. Ajánlom. Aztán fél egy, csináltam ebédet, igen, tésztát, kis diós ricottás mártással, mozzarellával és olivabogyóval. Szomorú, hogy ez csak 5 percet vett el az időmből. Már nem főztem magamra majdnem egy hete, csak sztracsatellás joghurton, banánon és pilóta kekszen éltem. Aztán levánszorogtam az előszobába, skypeoltam egyet szeretteimmel és azóta a napiszart és különböző elme blogokat olvasgatok és Soerii&Poolek-et hallgatok közben. Még egy órát adok magamnak, rendezve ezalatt a vegetatív, asszociatív és higiéniai igényeimet (aka megfürdöm, átöltözöm, ürítek, sorrend szabadon változtatható) és utána bemegyünk Rómába portyázni egyet. A mai nap meglepetése pedig a házunk előtt parkoló 2 db turista busz. Magyar rendszámmal. Kibírok 12 órát a csomagtérben? Köszönet a túlélőtippekért.

Az országról ismét engedjetek meg egy szösszenetet: Szombat este. Róma. Ízléses kombináció? Tengerparti szórakozóhelyek szépen sorjában. Hideg homokon taposunk. Hajnal három és már sehol senki. Szó szerint. Se egy kamatyoló pár a parton, se részegen dülöngélő, szabadon alázható tizenévesek. Senki. Részegen zabálás esete sem forog fent, nuku pizzás, nuku bár, nuku meki. A Mojito meg Sprite-tal.
Ja, elnézést, kifogtunk egy talján bikát, aki egyedül kóborolt a sötét utcán de ő nem beszél angolul. Ja, várjatok, mégis: what's your name?
Ennyit a saturday high life-ról egy hatalmas ország nemes fővárosában a holdsütötte tengerpart mellett. Ja, az olaszok tudják, hogy kell élni. Nem tudom, ti a Balatonon roptátok-e. Lehet, hogy az a mi kis, mások számára szánalmas tengerünk, de ott van valami, amit úgy aposztrofálnak, hogy hangulat.
Figyelmetekbe ajánlom egy hozzáértő bejegyzéseit a nemlétező wonderlandről: bellaitalia.blog.hu
-Ami sosem volt és sosem lesz és még annyira sincs-

update 2: munkatársammal egyszerre nyitjuk az ajtót. Ő fürgébb. Megszólalok:
- You were faster than me.
Ő: Yeah, usually my wife complains about that.

"i have no mission. no one has."

1 éve ilyenkor. Ferihegy 1 az összesen 46 kilót nyomó kétbőröndnyi életemmel. Egy állomás vége és a kezdet kezdete.
Annyira régen volt, mintha most lett volna. Az a sok zsebkendő…:)
Sosem tettem volna x-et arra, hogy születik egy ilyen évfordulós bejegyzés. Emelem tehát poharamat az elmúlt időkre. Az elkövetkezendőkre még inkább. Hogy megyünk tovább és tovább, és mindennap számít, amiből a régi szép idők lesznek majd. Az elveszett barátokra, a nagy felfedezésekre, az elmúlt szerelmekre, a búcsúzáskor elszórt könnyekre, a sírva ágybabújásra, a boldogan új napra virradásra. Hogy az egész világ egyszerűen képtelen megállni. A pofon utáni felkelésre, a hidegben vacogásra, a szétszórtságra és összeszedettségre, a pillangókra a gyomrunkban, az első napokra, a tétovázásra, a kimondatlan aggodalmakra, az apró örömökre és a megnyugvásra. Az illatos tusfürdőre, a fülhallgatóra, a félig olvadt csokira, egy jó könyvre, vagy egy kósza, de jól eső emailre, az emlékkulcstartókra, a teraszon fogyasztott pálinkára, a tengerre, az előre elkészített reggelire, a tejfölre és a sajtra, a vízipipára, a vécépapírra, az olcsó repjegyekre, a várakozásokra, a leszállásra és felszállásra, a vonat vészfékére, a legközelebb eső öngyújtóra, egy hatalmas ordításra, sírva nevetésre, az hajnalig tartó agyalásokra, a csokibarna bőrre, a leadott és felszedett kilókra, a bunkó pincérekre, a tejeskávéra és finom sütire, a márciusi melegre, egy hirtelen ölelésre, dalra, amin bőgni lehet, a rendesen táncolásra, a rózsaszín csőnadrágokra, az igazi vad és karmolós csajokra, a meghökkentő kérdésekre, a meglepetésekre, az őszinte „szeretlek, hiányozni fogsz”-ra, azokra az emberekre, akikre nem találsz igazán jó szót és nem hiszed el, hogy megérdemled őket. Azokra, akik felemeltetek, amikor legnehezebb volt és megtanítottak repülni… szabadon. Rátok.

OTTHON

Nem is mondom el mennyibe került.
De az álmok valóra válnak és az ígéretek beteljesülnek. Isten hozott engem OTTHON!

tanga. kilóg a nagyja.

S már azt hittem, hogy mindenki elvesztette a humorérzékét. Egypercesek tegnapról. Munkatársam kijelentette, hogy szeretne pornófilmben szerepelni. A folytatás alant:
Én:- De még is milyenben?
Ő:- Hogy érted?
Én: -Állatos? Gang bang, vagy húsz lánnyal?
Ő: -Áh. elég lenne csak egy pár.
Én:- Lenne történet? Mittomén, te vagy a rabló, betörsz a lakásba...
Ő:- Nem, csak egyből bele a közepébe. De amúgy... te szoktál nézni pornókat?
Én:- Ritkán.
Ő:- És akkor, hogyan... de most már mondd el. A bizalmadba férkőztem.
Én:- Főleg tanulás céljából. Egyedül.
Ő:- A szobádban?
Én:- Igen.
Ő:- Értem. Szóval akkor egyedül. Akkor kérdezhetek? De most tényleg, a bizalom körében vagy. Szóval, ha te egyedül a szobádban nézel pornót akkor...
Én:- Elfogyott a műanyagpohár, hátramegyek, még szükség lehet rá.

"Én:- Láttam a képeket a facebookon Máltáról. Szép képek.
Ő:- Jól nézek ki rajtuk, mi?
Én:- Hát akkor én inkább a háttérre gondoltam."

Utolsó kirohanás: - Nem tudok így dolgozni! Túl sok a mell ezen a járaton! Hogyan számoljam meg az utasokat, ha mindegyik kihúzza magát és előre tolja a melleit? Számoljam meg azokat? (több, mint fél órás késésben voltunk, mert tényleg nem tudtam megmondani, hány ember van a repülőn)

Egyetlen járat kivételével elfelejtettük megkérdezni a közvetlenül velünk szembeülőket, hogy tudnak-e angolul. Szerintem tudtak.

sehol senki?

Annyira jó posztot nyomtam előzőleg, de semmi komment, csak a puszta kurzor selejtes íve, hogy ott állnak a bötűk szépen sorjában a kendőzetlen igazság keblén és annak vagyok szemtanúja, hogy sivatagi por járja át soraimat... ezt érdemlem?:) Tudom, hogy nyár van, mindenki bikinizik, vagy még azt se, meg buli van, meg izzadás önmagában, vagy több emberrel... de akkor is! Aztán meg ha netán meglepnélek benneteket otthon, akkor csak azt látnám, hogy mellig felhúzott matróz csíkos topban ücsörögtök a gép előtt csontvázzá aszalódva? Terveket akarok látni, álmokat, fénnyel működő utasszállító repülőket, igazmondó olaszokat és hideg kávét? Sok ez? Vagy csak a minimum és én fogalmazok túlságosan költőien?
Látogatókat ide. Hatos kórterem, az ablakhoz legközelebb eső ágy. A kényszerzubbony esetenként elszakadhat. Csókok.

... és a kedvencem

"There are no small parts. Only small actors. "

Ehhez különösebb filozófiai konzultációt nem is fűznék, hagyom, hogy mindenkit magával rántson a megdöbbenés, hogy ez bizony így van.
Amúgy gondoltam pötyögök, hogy esetleg senki se éljen abban a hitben, hogy a napon érlelődött testem most már csak csont és leszáradt bőr, ványadt hullaként fekszem a teraszomon és a lakótársaim egy táblát akasztottak a nyakamba "na, bazmeg, ezt nem kellett volna" felirattal. Ja, és nem vagyok másnapos sem. Ha valakit zavarna a blog kinézete még mindig, akkor elnézést, valószínű, hogy a befejezésig már így fogom hagyni, ezzel is emlékeztetve magam, hogy mennyire nem értek ahhoz, amihez azt hittem, értek.
Jelenlegi szomorúságom, hogy nem érkeznek látogatók, és itt pattoghatok magamnak a saját kórtermemben, jobbára egyedül a jól megszokott kényszerzubbonyban. Marad a Pannónia sajt és a lehörpintett pálinka szomorú emléke, meg a várakozás, és a wizzair.com konstans mindennek elhordása.
Mesedobozok rendre kinyílnak, elég ha rájuk süt a nap és szembejönnek az utcán. Az egyik díszpinty válogatott mondásai közül egy (mikor is rákérdeztem, hogy tandemugrásnál lehet-e oktató, akihez csatolva ugranak a hánynivágyók)- I can't be on your back. Unfortunately. És kettő, ez meg persze rólam: - I love her. She is nice, polite, her skin is soft, she is sensitive... and inside she is a bitch.
És, hogy mennyire szalad az idő és ehhez a pilóták hogyan viszonyulnak:- Oh, Jesus, you are here for almost one year and we didn't fuck?
Holnap remélhetőleg egy gyors kiruccanás innen messze, tengerpart, sütkérezés, majd további boldogságos időtöltés, abban a kötelékben, aminek nemsokára vége szakad:)
Tegnap csodálatos angol részeg utasaink az összes náluk lévő cigit feldugdosták különböző testnyílásukba és úgy érdeklődtek hogylétem felől. Mit is mondjak erre: god save the queen!:) Remélem, ma nem hívnak be dolgozni.
Igyatok sokat... nehogy kiszáradjon a gegátok! És hogy egy kis geil mosolyt csaljak az arcotokra, mellékelem az év plakátját.

mai napra egy

"When the heart speaks, the mind finds it disrespectful to argue."

Mindenkinek jó reggelt, ha bár nekem most csak így délután körül sikerült kimásznom az ágyból. Az utóbbi napok felhőtlenül teltek, hiszen régen várt látogatóm érkezett, ami némiképpen kizökkentett a melegben és unalomban való teljes megsemmisülésből:) Apró szívemet hála és szeretet járta át egy kis időre:)
Munka is akad bőven, kevesebb a könny és az az izzadtságcsepp, inkább megy a hippizés és a jövőbeni tervezgetés. Semmi különös tehát, öröm a családban, mosogatnivaló a csapban, maradék pálinka az ablakpárkányon és egy kiakadt búcsúzás számláló.
Apropó. Szerintetek mit álmodtam, ha arra kelek fel, hogy azt hallucinálom, hogy egy hotel liftjében vagyok, mocskos módon kiment az áram és bezárták az épületet? Csak arra ébredtem fel, hogy ülök az ágyon és hallózok!, hogy jöjjön értem valaki.
Istenem... és még ha az első ilyen eset lenne!:)
Szép napot nektek, okosan, ügyesen!

Minden megy tovább...

Nem tudom, ki hogyan áll a nem magyar és nem angol nyelvű dalocskákkal, de ez igazán bejövős:
http://www.youtube.com/watch?v=SHuWj6ycquQ
Kétszer hallottam, most meg belé is szerelmesedtem. Elképzelem, hogy miről szólhat, mert ennyi erővel énekelhet arról is, hogy egyet fizet kettőt vihet akció van, és sajnos ez a vasalókra ez nem vonatkozik. Tudatalatti említése a vasalónak.
Hallgassátok. Elmentem boltba, az isteni szabadnapokra.

Kiemelt üzenet Muccnak: jelentkezz, amint tudsz! Ha be fognak kukoricát címerezni, fogd az első gépet a ködös Albionból, Ibizán találkozunk. Te se vessz el, kalappal idegenben! Ja, és két hétig nem szólok hozzád, ha képes vagy hazahozni a brit akcentusodat!

Kundera kicsit nektek

Talán joggal hiszem, hogy néha egyszerűbb mások idézeteiben kutatni és keresni az érzéseiteket azokban, mint hogy magatok próbáljatok valami halvány metaforát, vagy egy szóismétlésekben gazdag szakaszt összevergődni. Így tetszik vagy nem, most minden posztra juttatok egy Kundera idézetet (tudjátok, őt csak a buta nők olvassák), már ha jogosnak találom az ő hangján megszólalni. S akkor íme a mostani nagy igazság:

"A person who longs to leave the place where he lives is an unhappy person."

Ez a szomorú valóság. Ilyen egyszerű.
Nyáron egyébként, kegyetlen tud lenni ez a munka. Már nem is az izzadás, a konstans lihegés és bepirosodás... nem. Amikor megérkezünk valahová. Jó az idő, süt a nap, mindenki boldogan vergődik le a gépről. Mennék én is velük... csak egy rövid városnézésre, csak egy fagyira vagy bambira, csak csapjanak a hónuk alá pár órára!!! Megpróbálok begyakorolni egy ilyen vágyakozó kiskutya nézést. És talán akkor még a bázis top seller kategóriájába is bekerülök.

restart

Mindenkinek köszönöm, akiből kaphattam egy szeletet, így vagy úgy. Verjétek az asztalt a folytatásért és teremtsetek munkahelyeket! De addig is a naptár újabb darabja június vége tájékán:)

daragaluska leves gazdagon

Igen, azt ettem, felöntve 2 liter vízzel és a tegnapi sajnálatos mámorral, miszerint ugyan kevés alkohol mennyiséget vittem be, de megszegtem Matisz papa aranyszabályát, hogy nem kell keverni. Nem.
Mindegy. Most annyira fájt a fejem, hogy a jófejségnek indult blogdizájn váltás eképpen játszódott le (hogy miért most és így? komolyan nem tudom): hogy is kell? ja igen megvan... megváltoztatom a képeket.
Oké, bazz... a paintben nem tudom összevágni. Akkor majd a powerpoint.
Ja, lehet, hogy... de jó ez a kép magában. Meg fekete fehér is. Fasza, legyen az.
Nem jó. Túl kicsi. Nem jó, most túl nagy. Nézzük. Nem jó megint. Mentés másként. Még mindig spúr vagyok egeret venni a laptophoz. Mindegy. Ez az, most megvan... hát... nem az igazi. Ó, itt egy gomb. Nyomjuk. Vannak új külsők a bloghoz. Ez de jó már. Vagy ez. Nem tudom. Nézzük meg. Nem az igazi. Nem.
Ez az.
Az eredményt láthatjátok, mintha randomra ráhánytak volna valamit a képernyőre, és az egyik néne feje nem is látszik a fejléctől, meg lóbetűk...
Visszamegyek aludni, asszem hagyom így az egészet a fenébe. Bocsánat attól, akit esetleg esztétikailag zavarni fog, a tartalomért csak azért nem kérek elnézést, mert az már önmagában kijelöl egy markáns utat az idiotizmus legmélyebb bugyra felé. Csók.

"rengeteg a drog és kevés az idő"

Idézet egy drog oktató filmből, mert már ilyenek is vannak. Indul a nap, megint. Egy kezemen megszámolható, mennyit kell csicsikálnom, mielőtt megyek haza. Várom nagyon, ezt csak ilyen egyszerűen, de mélyen tudom szavakba önteni. Csak a bikinit ne felejtsem itt:) Nem tudom, ki hogyan ér rá, ki az, aki még olvassa a kettőpontnullás nyüsszögéseimet és igyekszik lépést tartani az életnek néha nevezhető próbálkozásaimmal. De remélem találkozunk.
Ma este talán lesz egy kis ereszd el a hajam, tudjátok, hogy csak ritkán jut ki az ilyenfajta jóból nekünk. Ja idéznék utasokat is, hogy bizonyítékkal szolgáljak, hogy képes vagyok még mindig ezeknek a kék sárga idült barmoknak dolgozni:
-Hideg van.
-Meleg van.
-Éppen rám jön a légkondi levegője.
-Ez a repülő ugye Rómába megy?
Mondtam már, hogy 189 ülés van a repülőnkön?

Igenis néha álmodom a kifutópálya felett repkedő húscafatokkal.

100

Most nézem, hogy ez menő módon a századik bejegyzésem:)
Akkor elmondom: a sok terv közül egy biztosan marad a tarsolyban: Ibiza.
Augusztus.
Megyünk.
Ja, és hogy eddig is megvolt a késztetés... de a Szétcsúszva c. film meghozta a kedvem.
És még egy okkal több:
http://www.youtube.com/watch?v=VZEVNPezjXY
Ja és új műfajt tanulunk gyerekek: positive chillout. Kész. Most ide tökéletes.
andiamooooooooooooooooooooooooooooooo!

délen a helyzet változatlan

Az időjárásnak köszönhetően ismét bebizonyosodott a tézis, miszerint sosincs elég korán az iváshoz! Én most meginnék kétemberes adag mojitot vagy cuba librét (flancos rumoskóla) jó sok jéggel! Köszi!
Na, ez az, ami nem lesz, csak a melegben döglődés. Sikeres államvizsgák, orrhegyleégések, búcsúzások, emilre válaszolások, izzadásokkal teli percek, boltból hazacipekedések, mitevésen való gyötrődések és honvágy. Utóbbi nagyon. Dél, a maga szépségével és káoszával előhozza az emberből a vágyódást. Nem sajnáltatom magam, ellenkezőleg, édes illatúak voltak a citromosligetek, a friss tengerpart, az összekacsintó sziklák a tenger közepén... értékelem ezt a pár napot. Ötből öt. De mit tehet az ember fia, ha az otthont kívánja...
azért nápoly...khm... most először igazán megkérdőjeleztem, hogy a tisztelt EU biztosok miért minket baszogatnak... sötétedés után csak egy régi mondat jutott eszembe bekukkantva az üzletekbe: "Igen, roppant valószínű, hogy hat jól megtermett fekacsávó este tízkor egy palacsintázóban palacsintát süt."
Ja, és hogy még milyen volt? Képzeljétek el azt a várost, ahol a McDonalds a legbiztonságosabb.

védekezzetek................a leégés ellen is!

csak egy nyugtalanító kérdés

KI A TÖKÖM TALÁLTA FEL A VASALÓT???

bittersweet symphony

Egyszerűen csak mindenkinek szép vasárnapot!

'Cause it's a bittersweet symphony this life
Trying to make ends meet, trying to find some money then you die
I'll take you down the only road I've ever been down
You know the one that takes you to the places where all the veins meet, yeah
You know I can't change, I can't change, I can't change,
but I'm here in my mold, I am here in my mold
And I'm a million different people from one day to the next
I can't change my mold, no,no,no,no,no
I can't change my mold, no,no,no,no,no
I can't change my mold, no,no,no,no,no"

nyár... most!

Szépen sütöget már a nap, csiripelnek a madarak, dolgozunk és nem dolgozunk.
Update: általánosságban véve jól vagyunk. Mostanában kuszkuszt eszek és hajnal négykor fürdök, az ingek alját pedig rendre nem vasalom ki, mert úgyis betűröm a szoknyámba, amit hátul egyre kevésbé tudok begombolni. És eggyel kisebb lett a lábam is. Kórosan szomjas vagyok és rendre rántott sajtot akarok enni.
Na, erre varrjatok gombot.

teóriák, agyalások, libabőr... isten veletek!

Pont azzal akartam kezdeni a bejegyzést, hogy ez a május elviselhetetlenül hosszúra és latyakosra sikerült... de nem kellene siettetni az időt, mert ugye "fiatalok vagyunk még, élvezzük ki" blabla, na meg vasárnap este keleti part szerint este 9kor véget ér egy legenda sajnos örökre. Nem tudom, hányan néztétek 6 éven keresztül a számomra egyetlen sorozatot, amit életem végéig überhetetlennek és emberfelettinek tartok és fogok is tartani, de most ideje a búcsúnak és egy kis könnycsepp elmorzsolásának. Aki meg nem nézte, az ne szégyelljen belekezdeni, mert zseniális. Már is magamon kívül vagyok.

(megjegyzem, amúgy semmi különös, most már sütöget a nap, csiripelnek a madarak és nőni kezdett a körmöm. Mármint a kezemen. Ja, és ha minden igaz két hét és megyünk Nápolyba... el sem tudom hinni- még igazából sosem volt ilyen great return az életemben, most először:):):)

“It only ends once. Anything that happens before that is just progress.” (Jacob)
<---kattintsatok a fenti mondatra, szerintem egész bizsergető lett a videjóóó:) szép napokat

süt a nap

ez még a pizza országában sem elhanyagolandó tényező, legalább is ebben a hónapban... észrevettétek (ja gondolom mennyire lényeges információ) de mindig hetedikén, vagy hetesre végződő dátumokon posztolok? Bazz, na körülbelül ez elmond mindent a mai napról. Ha szar idő lenne, most feküdnék is vissza. Tervek, tervek... ciao!

s ezt jegyezzétek meg- tetszetős

"Keep one wing in the sunshine"

kedves lényeim:)

Na, az van itt, a nagy büdös semmi:) a szokásos terrorizáló vagy éppen kedves/nagyon kedves/már már gyanúsan kedves munkatársak váltják egymást szépen sorban, körkörös folyamatban. A májusi idő csak kiscsaládomnak kedvezett, mióta látogatásuk véget ért, szakadatlanul esik és azt kell mondjam, szinte már hideg van... még nyammogok egy kicsit a 662 eurós fűtésszámlán, elmerengek azon, hogy csak egy kicsivel, de jobb lenne többet dolgozni, mint a régi szép időkben... de ha most kérhetnék valamit az határozottan az lenne, hogy egész évben legyen PEN, de legalább is minden hónapban, legyen Colorstar koncert szakadatlanul, hogy másfél órás lebegésem mindig megismétlődhessen. Alkoholizáció, fényezés, időben és térben való elveszés, másnap kirakózás...hiányoztok mind! Ja és ha valaki előáll azzal a szóval, hogy Silent Disco. Nehogy nemet mondjatok!
Vágyódásom a tengerpart felé gondolataim legalább háromnegyedét teszi ki, napozni akarok, úszni, hogy legalább ilyen téren szipolyozzam ki eme nagy és büszke csizma előnyét... Legközelebbi lehetséges hazakicsitvisszatérésem június vége, addig és azután is várok mindenkit sok szeretettel a büdös nagy Rubiconon túl. Jövőbeni, bár még nem kikristályosodott terveim alapján, a helyetekben sietnék a vissza nem térő alkalom kihasználásával:) ja és a heti gyöngyszem:
"-Olaszok vagyunk, ezért csak olaszul beszélünk, beszéljen hozzánk olaszul, azt értjük meg."
Nem akarom én őket a vademberi múltukban megkérdőjelezni, de mondjuk egy holland miért nem mondd ekkora baromságokat, olyan parasztos hanglejtéssel, hogy a hagyma kicsattan a fogai közül?

ja egen... még valami: július vége- augusztus eleje egy szűk, kb. 3 napos kiruccanás lenne jó, mondjuk Eindhovenbe, vagy odakörülre... school trip is lehetne belőle könnyedén:) tegye fel a kezét, akit érdekel:)

szélfútta

Mert minden más és mindig lehet jobb. Mert mindennap számít és sosem lesz olyan pillanat, mint ami előzőleg volt. Mert jó itt is, ott is. Hogy jobb legyen itt és ott is. Mert, ami elmúlik, az így volt jó, és idővel csak jobb lesz. Hogy számítson az, ami elmúlt.
„Annyira szerettem. És ő tudta mit tettem, tudott minden egyes kibaszott ballépésemről. De a szerelem… a szerelem erősebb az bárminél, mit el tudsz képzelni. Átkozott bűnbánat, átkozott bűnbánat. És most meghalok. Meg fogok halni, és hidd el nekem, amit igen, a legjobban az sajnálom az életben, hogy hagytam elmenni a szerelmemet. Mit tettem? 65 éves vagyok és szégyellem magam. 1 millió év az a kibaszott bűnbánat, és bűntudat, meg ilyesmi. Soha ne hagyd, hogy bárki azt mondja neked: nem szabad megbánnod semmit sem. Ne hidd el, ne! Senki se mondja meg, mit csinálj! Használd, használd a bűnbánatot, bármire, úgy ahogy akarod. Képes vagy rá, igaz? Jaj, istenem, nagyon hosszú utat kell megtenni és úgyis megbotlasz. Egy kis erkölcsi tanmese, semmi más a szerelemről, a szerelemről… a szerelemről. Erről a kurva életről. Jaj, olyan kurva nehéz. Viszlát! Az élet nem rövid, hanem hosszú, óh, hosszú, az isten verje meg, jaj, de kurva hosszú. Óh, mit műveltem, mit tettem? Ó, jaj mit tettem? Ó, Phil, segítség, mit tettem?”

nézz az ég felé

Hát ez a vulkán is kitört, most mit tudjak mondani... a légtérzárlat előtt még éppen haza tudtam suhanni, de őszinte részvétem mindenkinek, aki most földhöz ragadt. És ahogyan bölcs kollégám mondta: a világ egy könyv, és hogy nem utazunk, az csak egyetlen oldalt jelent. Megjegyzem egy másik azt mondta, hogy a dél olaszokat le kellene gázosítani. Majd szólok, ha látok mintát a megjegyzések között. Addig is mindenkinek kellemes kötöttpályás utazásokat kívánok, egészséget és nézzetek a lábatok elé, mert az építési területre való belépés könnyen egy kutyát jelenthet a nyakadba... bocs, sötét volt, úgysem látok, nem tűnt fel. Óh, meghiúsult tervek, isten veletek. Maradtak az immáron duplán füstös kocsmák. Na meg ez. Üdvözlet otthonról, az igaziból, az egyetlenből. Ja, Zsolti azért nem nyalt, mert ő nyomta a gombot.

és a barátnőt zabáló oroszok...

milyen világban élünk mi?

ismét a megvilágosodási és elhanyagolási kényszer borzolja a kedélyeimet ezért pötyögök:) na meg azért, hogy nemsokára hazamegyek, olyankor meg a posztok száma eléggé meg szokott csappanni... ha esetleg valaki amúgy igényt tart a társaságomra, jelezze és nyomjunk be együtt egy fapados helyen, nézzük egymás csillogó szemét és táncoljunk, amíg nem késő!... na jó, nem leszek Shai Baba szellemi tükrének Szeged-Rovinj tengelytávú szemnyitogatója csak szólok, hazanézek egy hangyányit:) amúgy errefelé ismét semmi különös, jó és rossz arcú kollégák, diszkóban telefonszámosztogatós mesedobozok és nagyorrú, beképzelt olasz nők váltogatják egymást az életkémben. A csúcspontokat mostanában a "life pump" nevű reggel 10 órakor kezdődő erőnléti edzések jelentik, a hosszú, izzadós percek, amikor az edzőbácsi szolid csomagja kidomborodik az Adidas nadrágból és lazításkor széthúzza a lábaimat, és súlyzózáskor megigazítja a copfomat. Kemény, de humoros percek ezek, amikor már ezen megbotránkozni nem akarsz, max. egy jót nevetni és elszégyellni magad, mert a melletted exbalettos fiatal fiúka akkora terpeszt csinál, hogy abba belefér az amerikai hadsereg szíve lelke...
mellesleg ma találkoztam egy olasz utassal (na jó, többel is), aki 10 évig dolgozott a Ganz gyárnak Magyarországon és 9 év távlatából is el tudta sorolni a hét összes napját és miközben nagyképű nyálgép kollégám a brazil szépségekről áradozott, ő a magyar lányokat imádta és mondta, hogy nálunk szebb bizony nem akad a földön! ezért ma szerettem dolgozni. hö, ezért mindennap szeretnék dolgozni. amúgy ramaty az idő és mennék már haza a saját kis ágyikómba. és nem, nem érdekelnek a választások!
csókoljátok meg, akit lehet, álmodjatok szépeket és nyaljátok le a joghurtos papírt felbontás után.

munkanélküli vakáció

Emberkéim:) hát ugye minden rendben van itt és ott? Amint megszokhattátok most sem írok semmiről, főleg nem a melóról, mivel öt napja nem dolgoztam egy percet sem, csak gondoltam, kicsit frissítem a blogot, meg hát örömködök, hogy eltelt a március, most már egyenes vágtában kezdünk, már ami a tavaszt illeti, illetve mivel itt átmenet nagyon nincs, lassan a nyár fog megkínozni minket a csodás műanyagutánzat egyenruhánkban... brrr:) viszont nem lesz fagyoskodás. Köztes állapot meg nincs, de azért várom a tippeket, hogyan lehet kevésbé beleizzadni a kínai export minőségi konfekciójába:)
Nemsokára pedig megyek haza és remélem iszonyatosan nagy meglepetésben lesz részem, de hogy minden remekül süljön el, ezért erről csak említést tennék, konkrétumokat senkinek nem merek elárulni... hú, az otthon említésétől is már pillangók költöztek a gyomromba... szép lesz ez az április, remélem mindenkinek. Erőt, egészséget kívánok a szavazóknak, vagy nem szavazóknak, a diplomadolgozattal szenvedőknek, az ide oda utazóknak, az olvasóknak és hallgatóknak, a pártvezéreknek és celebeknek, a futballistáknak és az élharcosoknak, egyedül, együtt, fekve vagy ülve, csíkosban vagy pöttyösben. Mindenkinek.

grande sicilia

Ahol az emberek alacsonyabbak, mint te és tudják, hogy külföldi vagy, meg is bámulnak érte, de azonnal rád is köszönnek. Ahol az étel jobban esik és ahol sokkal vendégszeretőbbek, ahol ha elvitelre kérsz kávét, egy egész szettet adnak hozzá szatyorba csomagolva. Ahol, ha olaszul próbálsz meg kinyögni valamit, ők cserébe megpróbálnak angolul válaszolni. Ahol kicsit otthonosabban érzed magad és bárhová lépsz, érzed a tenger illatát és hallod, ahogy a hajók tovasiklanak. Ahol a füleden keresztül fúj a szél, az orrod csupa csoki lesz a fagyitól, ahová jól esik megérkezni és nehéz otthagyni.
Elemek feltöltve.

az olasz macsók vélhetőleg kialakult lelkéről

Olasz férfiak. Most tekintsünk el azon halmaztól, mely saját neméhez vonzódik, de ebből az igen széles körből próbáljuk kiszűrni a taljánusz fiktívusz heteroszt, szakirodalmi nyelven mesedobozt, aki ugyan melegnek öltözködik, kellemesen vagy éppen kellemetlenül használva a szivárvány összes színét tekintet nélkül az összhangra, hallgatva érzékeny lelkük húrjainak minden pendülését. A férfiak, akik trendben túltesznek a nőkön. Szóval az olasz faszik, a gyűlölt ellenségeink. Fegyverzetük nem a beszéd, nem a csípőmozgásuk, vagy simulékony modoruk, intelligencia hányadosuk és előzékenységük, de nem ám, hanem a kacsintás. Kutatócsoportunk hónap óta empirikus kutatás alapján próbálja ezen szemmozgás kombinációt megfejteni. Én is, persze, kizárólag laboratóriumi körülmények között igyekeztem feltérképezni, hogy ha ezt nem egy idegi rendellenesség okozza, akkor milyen mentális okok szerepelhetnek a listán, illetve, mi ennek a szándékos tikkelésnek az alapvető motivációja. Hölgyeim és uraim, nem az intelligens megvilágosodás, mely gyötrelmes szenvedélyek alapján rögzült bennük, nem az önmaguk isteni mélységekben való simogatása és ösztönzése a pillanat felé, nem. Messze van ez az univerzális ego felfedezésétől, a dolgok felsőbbrendű tiszteletéről és az élet kimeríthetetlen csodáinak áhítatától. A kacsintás jelentése:
-Kisanyám, bejössz. Azt látom, hogy én is neked,hö. Rád moccannék, de ez nem egy diszkó.
Gyertek Olaszországba.

"and the grass is getting greener each day"

Viszkető érzés az ujjaimban, hogy kaparjak, pedig újabban nem igen történik semmi, azon kívül, hogy rajtam kívül mindenki szabit kapott, ezért én meg helyettük dolgozom egyfolytában, de legalább gyűjtöm a milliókat a villára! Lehetne ám rosszabb is... A party gépezet ideiglenesen üzemel, a szomorúság már könnyeket is csal a szemembe, amin már nem feszül a zöld szemüveg, ugyanis egy vad koktélozás során sikerül elhagynom. Viszont két fekete dögös felsőt begyűjtöttünk. Nem, nem loptuk, összekevertük. Kettős látás dukál... mindenkinek!
A bázisra most érkezett 10 új ember, az egyik magyar csajszi már fel is hívott, de hogy miért engem, és honnan tudta a számom, na ez a rejtély, de ez is már olyan fajta részlet, amin már nem is érdemes fennakadnom... Szupcsi új barátnők, éljen!:) Holnap részt is veszek egy próbarepülésen, kíváncsi leszek... arra emlékszem, én még inni sem mertem, annyira féltem és rögtön az első percben a fél ujjamról felhasítottam a bőrt az ajtó miatt, amit 150 utas szeme láttára alig tudtam kinyitni. Azt nem mondanám, hogy most már a rutin uralja a munkamorálomat, mert mindig látok újabb és újabb gusztustalan dolgot kolléga/utas részéről, de legalább a monotonitás, mint ellenség, nem szerepel a listámon:) jézusom, de uncsi vagyok, jobb is lesz lekapcsolnom magam, meg a 600 eurós fűtésszámlát...

mai gyöngyszem: "tirtín tirti" ötletek? megsúgom,így e, angol olasszal a 13.30 euróban...
ja és cápaharapást szőrével...:) csók nektek!

másnap

... már megint, de igazából megérte. Veletek ébredtem a napsütésben ebben a DALBAN. (kattyintsatok nagy erővel)

"All the right friends in all the wrong places
So yeah, we're going down
They got all the right moves in all the right faces
So yeah, we're going down

...

We've got all the right moves and all the wrong faces
So yeah, we're going down
They said, everybody knows, everybody knows where we're going
Yeah, we're going down
They said, everybody knows, everybody knows where we're going
Yeah, we're going down"

Ja, és remélem mindenki veszi az adást. Csak, hogy ma se gyújtsatok rá!

vének tanácsa

Na, döntött a konvent: március 24-26 között a maffia kezébe kerülünk! Végre!
Most átmegyek iwiw adatlap stílusba:
-munka
-magánélet
-rövidtávú célok
-hosszútávú célok

Munka: A helyi mediterrán menedzsereknek köszönhetően meg lettünk fenyegetve, hogy ha rosszak az eladásaink, akkor elküldenek minket Corkba, hogy ott robotoljunk tovább. Már nem azért, egyrészről nem egy munkatábor az, másrészről szerintem az itt dolgozók fele erre a lépésre már megváltásként gondolna. A transzfert nemhogy Portugáliába nem kapta meg senki, hanem úgy kivétel nélkül sehová, senki. A hét közepén az is kiderült, hogy hivatalosan nincs is bázis Rómában. Kérdem én, rajta vagyunk a térképen? Mi jön ezek után? Dolgozhatunk Converse cipőben és lila rövidujjúban? Megjegyzem, ez egy kisebb mennyország lenne...
Magánélet: A pár nappal előtti incidensekre reagálva pedig: mindenkinek köszönöm, aki gondolt rám, így vagy úgy, kihemperegtem magam az árokparton és tettem elég fogadalmat az elkövetezendő időkre. Azt hiszem, próbálok én is nekifutni megint (by Zsolti), szóval talán változásokat hoz majd a következő néhány hónap, meglátjuk.
Rövidtávú célok: joghurtos banánt enni a szobatársam által elmosogatott bögrék valamelyikéből és nem magamra borítani a kaját.
Hosszútávú célok: még mindig az a ku"+!%va toszkán villa!!!!!!!

el vagyunk tolerálva:)

Most igazán megnéznélek benneteket... percekre vagyok attól, hogy kinyissunk egy üveg bort, szürcsölgessük és bámuljunk a cappuccino illatú füstbe... aztán talán valami dizsi a kis hörcsögfejű taljánokkal... De gondolok rátok. Ha készült volna annyi fotó, esküszöm, farsang alkalmából csináltam volna egy zenés videót az elmúlt öt évről, a bölcsességekről ("faszomkivanbazmeg") és arról a tévhitről, hogy majd mi lesz velünk, mondjuk éppen, ekkor, 2010ben. Hát elment az idő, jócskán. És semmi sem alakult úgy, ahogy tippeltünk. Már aki egyáltalán tudott tippelni. Én egy x-et se raktam sehová. Felesleges is lett volna. Én úgy ítélem minden szép és jó volt, mert akkor ilyen volt a mérce. Ilyen is maradt, mára az pedig emlék. Szép emlék, csak lassan fogni kell a baltát, belehasítani a kötélbe és engedni, hogy nyikorgó hangon egy beláthatatlan szakadékba zuhanjon a súllyal együtt. Én még évek múlva is le fogok nézni, hátha látom még, fennakadva egy kiálló faágon. Lesz-e még füstös a pivó, vagy zsírosdeszkás a borpat... lassan-óvatosan az önámítást végleg egy vékony vörös, de határozott, keserű szalag választja majd el az emléktől. Aztán csak azt vesszük észre, hogy már csak a felszínes csönddel kínzott beszélgetéseinket kerüljük egyre szaporábban, egyre több kifogással. Egyre messzebb, egyre mélyebben. Ahová, ahová korábban tényleg nem raktam volna x-et.
Egy most a biztos.
szépálmokat: x

11 nap szünet után

... megkínoztak, mint mindig... és én nem élveztem:):)
No, lényegi mondanivalóm csak egy lenne: menjetek Barcelonába. Már nem félek a spanyoloktól, kicsit hobók, kicsit, na jó, helyenként nagyon mezőgazdasági munkások, nincs bennük tisztelet...de a város, amit létrehoztak... le a kalappal! Gaudi bácsi és haverjai kicsit könnyet is csaltak a szemembe. A part, a parkok, a kávé, a reggeli bolyongás a kis utcákban a gótikus negyedben, a tiszta metrók, a végtelen piac... egyedi ruha üzletek és kedves emberek... és kevés, nagyon kevés autó. Szabadság... szerettem! Megint.
Következő állomás: Trapani, drága Szicília. Valaki esetleg?

baby, rain, baby, rain

Ugyan a hőmérséklet nappal már stagnál a 15 fokon pluszban, azért egy valami változatlan: KATTINTSATOK, MERT MEGÉRDEMLEM!

kényszerpihenő

Hm... talán még sosem dolgoztam ilyen keveset, és nem is érzem jól magam tőle. Ezen a héten egyetlen napot munkálkodtam végig, a többin behívós vagyok, tehát otthon ülök és várom, hogy mikor mondják, hogy egy órán belül öltözz át, pattanj taxiban és robotold végig a napot... én mennék már, mert csak a seggem nő, a fizetésem az most minimum szárnyalásba kezd, de nem is ez a lényeg, hogy megvesz az unalom! Még két nap van barcelonai kiruccanásomig, és végre elhagyhatom e nemes országot még ha csak pár napra is! Lehet, hogy amíg itt tartózkodom, addig beindítom a minden szabadnapomon olcsó repjeggyel elhúzok valahová projektet, mert ez már tűrhetetlen! A hazatérésem úgy néz ki április közepére datálodik, ha minden jól megy, na egen, és Portugália egyelőre nem figyel be. Egyáltalán nem. Na, ti meg eredjetek, ne úgy ba'''átok el a napot, mint én! Sokkal hasznosabban!

"Túl sokat edzesz a hideg levegőn" by Karesz (tüsszentek, kb. 3 napja nem mozdultam ki a lakásból)

happy fucking valentines day

óóó, hogy az a... mennyi bárgyú mondatta be ma velünk a gépen, hogy szereti életének kis zsíros galambját, kis mazsolácskáját, hogy örök életre üljenek egy járaton, meg Swarowsky fülbevaló... che romantica! na, figyuzzatok, nem lehetne kitörölni ezt a napot a naptárból és akkor nyomatni egy február 29ét helyette, szökőévben meg egy 30-át? szeressük egymást minden évben. de azért köszi, a rózsákat az öltözőmbe.

gratuláció

az olaszoknak, mert túlélték, hogy esett kemény 2 centi hó! Pánikszerű gép törlések, facebook csoportok alakulása (2010. február 12. havazott Rómában és én ott voltam) és csodálkozások, hót el nem takarítjuk az ablakból hozzáállás (mi ez a fehér szar?) ... nekem ez 12 óra munkát jelentett, szánalmas kollégákkal való küzdelmet, de egy üres járatot, amin bent ülhettem és végig nézhettem a pilótafülkéből a felszállást és a landolást. Keveseknek adatik meg ez, egy kis csoda volt. A felhők közé gázolni, de úgy igazán, szemből... egy kicsit natgeo-s érzésem volt. Meg az, hogy megérdemeltem, hogy lássam. És most marcipános bocicsoki otthonról. jó éjt nektek gyerekek!
ja, nem tudom updatelni a Porguáliába való kivonulásomat, mert még ezen tökölődnek, de az esély nem sok... szóval várlak bennetek az örök városban, a Rubiconon innen és túl, ahol sok buzinacis, kurtafarkú olasz túr...

vadállatok a beachen

Na, végre február... bocsánat attól, aki előtt leszavaztam a januárt, de túlságosan hosszú volt:) a másik bocs arról, hogy semmi érdemlegesről nem tudok beszámolni, dolgozgatunk, sokat, keveset, egyformán, eltérően, kicsit még fagyoskodunk, várjuk a fizetésünket (mondjuk azt 11-e után mindennap) és én már annyira unatkozom, hogy az összes Pitbull számot meghallgattam, pedig nem kellett volna. Sikerült egy közös kimoccanást is összehoznunk, ez tényszerűen nem tudnám összefoglalni, mindenkinek csak egy közös képpel kedveskedem.
Igen, köszi, jól vagyunk.

kivagyiság

nektek feltűnt, hogy milyen hosszú ez a január? Úgy érzem már egy örökkévalóság óta van tél, vacogok a szárny alatt láthatóságiban és arról álmodozom, hogy mikor lesz egy tisztességes ereszd el a hajam parti Rómában.... hát nem most... mellesleg mindenkinek figyelmébe ajánlom a PEN2010-et, ördögi durranás, jobban várom, mint a tavaszt, szóval április 21-24. Na ez az, amikor otthon leszek, az tuti. Zsolti, a szabiomat úgy tudom kivenni, hogy lehet, hogy április 25én megyek vissza Rómába... szóval lehet, hogy irtó nagy mázlid van:) na?
pécsre fel feleim...

Mai rádöbbenésem...

Drága a fűtés. Bárki bármit is tesz vagy mond, ez nem változik, úgy ahogy a témával kapcsolatos véleményem sem. Fűteni viszont kell, de nem ész nélkül. Tehát mielőtt bármiféle félreértés keredik belőle, felháborodásom nem az ésszel való, arra megfelelő időben történő fűtés bekapcsolása miatt van, hanem az ész nélküli éjjel 2kor való fűtés, vagy a már bekapcsolt gázról való elfelejtkezés miatt.

WC-re járni nem szeretek. Lássuk be, éjjel arra kelni, hogy ki kell menned, nem a legfelemelőbb érzés, sőt... Reggel kikelni a jó meleg ágyból, hogy kimenj, ugyancsak "fájdalmas", ugyan úgy mint este a hideg fürdőszobában ülve arra várni hogy végre bebújhass az ágyadba!

DE!
amikor be van kapcsolva az (egyébként már említett) drága fűtés és a szükség is hív, wc-n ülve érezni ahogy a jó meleg eléri és bizsergeti arcomat...majd a megkönnyebbülés is bekövetkezik... úgy érzem, nem akarok innen elmozdulni. Na az az a pillanat amikor az ész nélküli fűtés és a nem kívánt wc-re járás egymásba karolva meglágyítja szívemet, mégha csak pár percre is!

Köszönöm.

that was italian:)

Csak idézni tudok szédítő magasságokból, 36 ezerlábból, amikor a férfi kollegáknak mindig nem áll meg az agya...
"I'm a professional for you, not for her"
és a "oh, no that isn't enough... valencia-madrid at least"

Köszönjük Emese.

szomorú vasárnap

Na, megint vége lett a kis hétnapos nyaralásomnak itthon...legalább láttam havat, ittam galagonyás pálinkát, táncoltam igazi döngölős diszkóban és próbáltam örülni a kis dolgoknak. És még turkálóba is eljutottam! Most hajamat lenyalva, körmömet kipolírozva, gyomromat felkészítve megyek vissza a digók hazájába. Köszönöm mindenkinek, aki rám ért, aki megmosolyogtatott, aki talán a barátjának tart:) legyetek jók, s mivel a idő is velem repül, nemsokára megint találkozunk. Próbálom a blogot továbbra is update-elni és itt megjegyezhetném, hogy néha nehéz, de... mindig van elég időm a facebookozás mellett!:)
mindenkineksokszerencséttovábbrais!

köd és mínusz 1 madrid odavissza

Figyelem, ébredek! Ma is sikeresen hajnal 4kor, 3 kiló rágcsával és 1 liter borral a gyomromban, gondoltam megsétáltatom azt Madrid felé, meg vissza, lelkem rajta... puccba vágom magam, feszít a műanyag ing, papírmunka tisztázása után pedig hja... hol a gép? Akkor köd volt barátaim, hogy nem találtam meg a mozgó munkahelyemet... az meg a kifutópályát, szóval maradtunk az alapfelállásban, törölték a járatot. Előre bocsátom, hogy nem volt lincshangulat, kivételesen nem akartak minket keresztre feszíteni, csak azt az egy faszit, aki nagyon örült, hogy nem kell elmennie spanyolhonba. Bár egyetértettem vele..ááá... szóval megvetettem! Mélységesen! Hazaérkezve már csak annyira emlékszem, hogy a fejem alatt zúg a laptopom... elaludtam rajta... végkimerülés? Tudom már mi lesz...
-Kislányom, nem neked való ez a munka, megint úgy jössz haza, mint akit szarrá mostak! Az egészséged!

Ja, Family Guy: "A lelke mélyén mindenki olasz és hülye akar lenni"
Nem látom az összefüggést, nem értem a csendet, de meztelenül, egy szál nyakkendőben lenne jó táncolni. Igen, magasröptét mindenkinek, nagy hangfallal és széles látótérrel!

mutatom hét, hetes

A mai nap akár arról is nevezetes lehetne, hogy végre szabadnapot kaptam, illetve, hogy a fizetésem visszakacsintott a számlámról valamint kiderült, hogy mégis folytatódik a belföldi álomturizmus és nem szűnnek meg a recsegő ropogó 50 perces járatok... nem, tojok rá, és nem azért, mert tikanyó vagyok, nem...
mert EGY HÉT ÉS MEGYEK HAZA!

popsi vakarásnyi idő

Pont annyi, hogy vakarjak a blogba is:)
Remélem mindenki túlélte a szilvesztert pórias diszkó, vagy fényűző tengernyaldosás közepette (a lényeg a tartalom, az erőnlét, a pillanat... meg, hogy jobb, ha nem emlékszel semmire)!
Én itt most nekifeszültem a munkának, sajnáljatok, elég sok van belőle, ráadásul ugye karácsony, itt mindenki repül, de tényleg, mindenki, én azt nem értem, hogy miért nincs más dolguk... két napja pedig lefelé ívelő karrieremben először dolgoztam teli repülőn. Az összes ülésen ültek, plusz két csecsemő. Verjetek. Le kellett volna szállnom.
Tegnap is várt egy ennél még keservesebb élmény: az egyik főmufti összekapott egy olyan emberrel, akinek pechére ő egy nagy senki volt, nem adta meg a tiszteletet és mivel ez a gerinctelen szépség ezen felhúzta magát, ezért éjjel egykor nekiállt gépelni egy csinos report-ot rólam és a felettesemről. Hogy miért rólunk. Ne kérdezzétek. Ez a horroros kérdés, hogy miért fut fel a csaj a gyilkos elől a szobájába, miért nem az utcára. Csak. Így van cselekmény. Így lettünk hát jelentve Dublinnak. Valószínű, ezért nem fognak megdicsérni, lehet, hogy el is fenekelnek, amihez még el is kell majd utaznom az istenverte szigetországba. De csapjon belém a szélsebes villám, ha nem mondom el az igazat.
És tudjátok. Férgek mindenhol vannak. Ezért férgek. Akik lesnek. Én nevettem ezen sokszor, és nem érdekelt. Most sem, csak az általános szorongás jön rám (Zsolti, Zsolti:)) hogy félek, nem fogom megmondani, hogy mi történt. Lehet, hogy a munkámba kerül, de tudjátok... Nem lehetek beszari na, ez a lényeg. Ha pedig ezeknek a félszeg, pénzéhes íreknek a tehén szállítás jönne be ennyire, akkor teheneket szállítanánk. Miért van mindig egy ember, aki a szexuális és önnön csökevényének hiányát másokra, hatalmával és kétszínűségével összenyalva, ki kell vetítenie másokra? Miért van az, hogy nem tudok egyszerű mondatokat írni a lényegre törve?
Egy kis füvet esetleg, hogy jól megrágja az a kis kényes gyomra?

Kezdődik az év. Remélem, amúgy mindenki jól van. Imitt és amott.