2010. december 15., szerda

happy landing... happy ending

Sokszor annyira vártam ezt a napot, hogy néha, amikor nosztalgikus hangulatba keveredtem, írtam egy utolsó blogbejegyzést és elmentettem wordbe. Jó lesz az még, gondoltam. Édesistenem, hány dologgal voltam így:) De végül is azt hiszem, elbúcsúztam, kicsit, magamban. Jó emlékekkel. Hiányozni fog már az a büdös nagy város, az emberek, a kocsmák, tudjátok, ez az a kötelezően bekövetkező végkifejlet ennyi idő után, mint a horrorokban a gyilkos elől a házba bemenekülés. A munka még inkább. Csak valahogyan az egész nem alkotott egy kerek boldogság érzetet, ezért úgy érzem, szükségem van egy kis pihenőre, majd aztán újra száguldok. Tervek vannak, feladni sosem fogom, itt vannak az ünnepek. Nem aggódom már a holnap miatt, legalább is egy ideig nem. Majd az aggódik maga miatt is, benne van a Bibliában.

Ja és tanulság? Nincs. Vagy, tudjátok mit? Ide a végére legyen egy pár.
Hinni kell, és repülni tovább. A galambokat azért kivételesen gyűlöljétek. Egyetek sok zöldséget és ne igyatok sok kávét. Imádjátok a tengert. Töröljétek meg a szátokat minden étkezés után, ne keverjétek a bort a sörrel, meg a ginnel, és… élvezzétek még azokat a pillanatokat is, amikre később csak úgy gondoltak majd vissza, hogy „bárcsak ne emlékeznék”. Vegyétek meg azokat a dolgokat, amikre kíváncsiak vagytok, hogy mire jó és hogyan működik. Ugorjatok ki a repülőből, akkor is. Álmodozzatok, és amikor váratlanul teljesülnek vágyaitok, legyetek lúdbőrösek. És mindegy, ki mit mond, saját érdeketekben, csatoljátok be azt a rohadt biztonsági övet.
A márványpadlón doboló lábujjaim lefagytak, látom a leheletem, utolsó kávé és meleg croissant. Egyenruhámat gondosan összehajtom, bőröndöm meg nettó 50 kiló, ami miatt az idegösszeomlás szélén is állhatnék. De ehelyett csak mosolygok, mint a tejbetök. Valami új jön. Azért sokáig éljen ez a 16 hónap szédület.

Köszönöm nektek, akik olvastak, kommenteltek is meg nem is, családomnak, barátaimnak és ellenségeimnek, lakótársaimnak, munkatársaimnak, a rúzsfoltos cigicsikkeknek, Tarantinonak a remek rendezésért, bár lehetett volna egy kicsivel több buja erotika is. Köszönöm, köszönöm:)

Lujzika voltam.

5 megjegyzés:

  1. ;P hat a liezongokert almodovart kellett volna felkerned, tarantino meg Umat sem engedte ossze Travoltaval csak egy hazamegyek-kiverem es az a bizonyos kokostanc erejeig...

    nem feltelek Nixon, szalad az a kerek... forog meg minden, azert jo lenne aprilisban 2 napot vegigolvasni a tiszaparton napot es csillagokat bamulva, cigarettazva - ruzsfolt nelkul - 1-1 uveg pezsgovel a kezben...

    persze raerunk, es nagymamammer korunkban kikoltozhetunk amszterdamba, Edit kivisszuk magunkkal kurvanak - mert valamibol azert meg kell elni - es a csatorna-vityilon ringatjuk a hajas seggunk.

    hm.

    ennel csak szebb lehet a jovo:P


    csok, elnokom,
    csinaljon egy ujabb blogot, ha ez mar nem (fehalo)"faja"

    VálaszTörlés
  2. ez már nem a fehaló faja:)
    a jövőképed tetszik... nagyon tetszik:) amúgy talán lesz majd új blog, de most egyelőre csak a levegőben megy az agyalás...:) billentyűn kevésbé:) puszillak!

    VálaszTörlés
  3. ;P akkor majd megcsinaljuk :) olyan 60 evesen... jo lesz! a fincsi habos kavenkat fogjuk lefetyelni reggeli joe-bacsivl a kezunkben, vagy haskos muffinnal. aztan egesz nap sztondulunk, es a legnagyobb problemank az lesz, hogy bemenjunk a van goghot otezredszer is megnezni vagy ne..
    unokaink neha meglatogatnak, persze ok is majdnem felnottek mar, ugyhogy majd bevisszuk oket az amszti ejszakaba...
    nekem is tetszik:)

    csok

    VálaszTörlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés