és...........

Buon volo kedves Zsuzsink:)
És szívd mélyre a honi levegőt:) (hozzál nekünk is belőle, csempésztünk egy üres Jack Daniels-t a táskádba, erre a célra:))

újabb robot, de meleg az október

Kábé ennyi is lenne... történnek a dolgok, szélsebesen, egyre családiasabb a hangulat, fényesebb az elsuhanó október és... úgy ömlengenék egy kicsit, hogy... na sok mindenről értitek, csak itt
Kávé plusz szőlő= NEM MENŐ

Szóval tényleg, ennyi volt, egy komment, egy bejegyzés és megyek is, mi, rohanok:)

rohanás fejvesztés...

Lassacskán egy tartalmas időzűrzavar közepében érzem magam, ahol arra a felismerésre jutok, hogy addig csináltam a semmit, míg teljesen elvesztettem az időérzékemet és a dolgok lényegesebbik felére nem jut egy percem se. Mindennek tetejére ráül a reptéri dolgozók édes sztrájkjának emléke, valamint, hogy a fenti vécénk sem üzemel, ami ismét szemtelen perceket vesz el az életemből (lebattyogás a konyhába, edény megtöltése vízzel, edény felcipelése, leöntés művelete, káromkodás, edény leszállítása)
DE MIÉRT MOST?

Ja, plusz mérgelődés, hogy a edénykémből itatták meg a macskát kedves lakótársaim. Imába foglaltam a nevüket. De tényleg. Ha van macskamennyország, tuti, hogy Szaddam is ott van. Előrejelzésként pedig csak annyi, amit a szerencsesütim üzent nekem (nem adtam ki érte pénzt, persze, olyan elszáradt tölcsér íze van) hogy "hagyatkozz az ösztöneidre, és elvezetnek a helyes útra"... olyan miért nincs, hogy "tuti, hogy holnap kapsz 10 ezer eurót, meg plusz 24 órát"?

Csók, legyetek jók, a bölcsességeket meg... felejtsétek el:)

pingvin, éjfél után 3 liter benzinnel az autópályán, láthatósági mellény nélkül

Tömören így nézett ki az estém. De nem gond, ne sajnáljatok:)
Ma ránk köszöntött a latyakos, sáros, mocskos ősz, az, amit egyikünk se várt... egyáltalán... Én erre rezignált mosollyal reagálok, percenként csekkolom a levelesládát, töröm a fejem, hogyan adjak fel tetszőleges számú képeslapot, hogyan ne fagyjon szét a fenekem a takaró alatt, és hogyan ne ijedjek meg az ablakomba mászott szőrcsomótól, és közben veszettül bámulom a Family Guy-t, és még azokon a poénokon is nevetek, aminek csattanóját a tetemes háttértudással rendelkező amcsi tévéfüggő se értene. A tudatlanság egyet jelent a boldogsággal:)
Eközben parallel: Elképzelem, ahogy hajnalodva, három vodkától megbutulva megyünk a Jate felé, most bárhol is legyen az, egymásba karolunk, napfelkelte közeleg, meleg van, Zsuzsi enni akar még egy adag sültkrumplit a mekiben, Katinka rohan a buszra, hogy hazazötyögjön Mórahalomra, Nojszi már a következő alkalmat tervezi, Edi felhúzta magát valamin és heves gyorsasággal eltűnik...
Ráértek? Holnapután... csak egy pohár bor... vagy egy kávé, esetleg narancslé:)

Zagarolo, we love you!

És igen!! Meg volt a hét, de talán a hónap, és lehet hogy az év kirándulása is a leírhatatlanul csodálatos és érdekes Zagarolo-ba! Nem tudni, hogy hol van, "valamerre arra", azt sem hogyha kellene, akkor el tudnánk-e még egyszer jutni oda, de az ott mókázással, kacagással, evéssel és nem kevés didergéssel töltött másfél óra felejthetetlennek bizonyult.

És még egyszer, köszönjük Márk - a mi hősünk - aki egy női KISS feliratú haspólóban, melegítőnadrágban és lakkcipőben gurult el értünk az éjszakában, hogy megmentsen minket és egyúttal osztozzon a nem kis élményben. Bár megjegyzem, ha a rossz vonat után az egy órás csokievés-fotózkodás-didergés-megdöbbenés hogy négyen beférnek egy smartba-jim carry-s denszelés után felszállunk az első vonatra, ami vissza hozott volna minket Ciampinoba, sokkal hamarabb hazaérhettünk volna, de Márk látványa és kedvessége, szorgalmas pont gyűjtése és még mindig hősies férfiassága kárpótolt mindenért! [Márk, we love you too :)]

kedvenc szavam mára...

kolbifesztivál!

...családinapazIKEAbansemmittevésalváskismásnapossagegyüttlevéslustálkodásnevetés.
Mindenhétköznaponígyakaráslevés.

menő csicskák vagyunk:)

Úgy vélem, talán így lehetne jellemezni munkakörünket... de igazából, mit ne mondjak, van melónk, kapunk fizetést, átlagosnál többet nem is csesztetnek, megtanulunk kevert nyelveket, vagy nem, megtanulunk egyet s mást az emberségről, így hát a mai viszonylatokban tudom, csak kusshadjak szépen el. Ma nem panaszkodom, ma süt a nap, minden szép, nemsokára kávézni fogok, kitakarítok, főzök, nagy generált hajtok végre a saját elernyedőben lévő lényemen és ismét lesz, aki vigyázzon rám estétől.
Ma lábjegyzetben értesültem és megbizonyosodtam afelől, hogy két magyar lyányunk is sajnos búcsút mondd a bázisnak. Mondjuk azért nem meditálok sokat az okán, elég egyértelmű...

Szerencsét és szerelmet a világnak és ezt nem csak annak fényében kívánom, hogy a facebook szerint a hatvanas években kellene élnem, hanem amúgy, okkal vagy ok nélkül. Ja és mindennek ellenére, igenis, akkor is, mindig, mindenhol: hiányoztok:)
tudjátok kik:)
Buongiorno!

Kompressziós gyógyharisnya vs toszkánai villa

A nap elmélkedése...

A Gulliverben olcsóbb a harisnya mint a Calzedoniában.
Ez jó, mert így több pénz marad, amit félre lehet tenni a mester Lujzika által kiszámolt "3 évig a fizetésem felét félreteszem és veszek egy toszkánai villát" tervre.
Bár a 8 euró még mindig elég sok..

Sebaj, ha lerohad a lábunk is, nálunk a kompressziós gyógyharisnya - toszkánai villa versenyben Toszkána nyert!

ha nem hisztek a tücctüccben...

MERT IGENIS JÓ!

éljen Sarah Mcleod, éljenek az karcos hangú nők,
éljen a gyorsan érkező gyönyörű vihar!

off napok kellemes bizonyossága

Na, ma kellemes reggeli örvendetes emilt kaptam, mert ugyebár sikerült feliratkoznom egy levélre, amiben egy gyönyörűséges toszkánai vityilló felől érdeklődök, aminek ugyebár az ára mondjuk úgy számomra megtippelhetetlen volt. Na, akkor csatolok pár képet és leírást, és én már megvilágosodva várom a tippeket, hogy mennyiért árusítják a drágaságomat:
Csupán 650 m2, a kert hozzá tízszer ennyi, 100 darab olívafával...
TIPPEKET KÉREK!

a vasalás tárgyköre - part II

Azt hiszem, már már kényszeredetten az Italy-s pólóm anyu módra való kivasalását érzem igazi előrehaladásnak önálló életem valódi kezdetének. De úgy látszik, még mindig egy helyben topogok.

Viszont új életcélom egyre inkább látszik kikristályodosni egy 150 ezer eurós toszkánai házikó megvásárlásának fényében. Szponzorkeresés folyamatban. 5 szoba, kilátás, farm, völgy, patakvíz.

it is just... too gay:)

Na, a Fiumicinora való elterelés után, hajnali háromkor like a virgin vonaglásokra nevető, sajgó derékkal, büntetett előélettel ébredő (na tegye fel a kezét, aki 3 nap alatt 30 órát dolgozik 36 ezer láb magasan, én én én!) de mégis boldogságos tudatban lebegő sztyuvi lettem, mert van netünk, de úgy igazából... és
hogy is mondjam
izé
na, bökjem ki
megkaptuk az első havi igazi fizunkat!!!
megkezdtem a spórolást az ejtőernyős ugrásra és egy vadiúj őszi topánkára.

Szerény orrfújást követően olasz álom ismét, caffélatte és croissant. Most. Léptem.

behind the curtain

Tényleg minden a függöny mögött van.
.
.
.
Amennyiben lenne függöny.

otthon

Hiány hiány hátán...
Sosem hittem, hogy lesz olyan pillanat az életemben, amikor ha elém tennének egy világtérképet, rikító színekkel rajta Ausztrália, Japán, Indonézia, Mexikó, Argentína vagy Madagaszkár akkor én fognám a kis ujjamat és egyetlen biztos pontra mutatnék: haza. Magyarország, Szeged, igen, én menni akarni haza.

Persze ezek után, mivel nyilvánvalóan eggyel sem nőtt otthon az elvállalható munkák száma, ráböknék arra a helyre, ahová kérném a transzfert, Eindhovenbe. Civilizált időjárást a civilizált embereknek. Kaját az éhezőknek, szőlőt és esőt a parasztoknak, meg gyors internetkapcsolatot az arra rászorultaknak. Más egyebet? Azt, hogy szűnjön meg létezni a hiány, a honvágy, mindenki maradhasson ott, ahol szeretne és térhessen vissza, amikor csak akarjon.

Teríték jobb helyeken: másfél euró. Mert olaszok. Pizza nagy, de vékony, az asztal szépen megterített, de csak koktélt szolgálnak fel. A fagyi jó, az elkeseredés annál kevésbé. Szép estét!