holnaposság

Rengeteg kérdésem van, legalább annyi, mint egy újszülött gyermeknek. Érzem, hogy élek és tudok jóízűt nevetni. És megyek haza. Ez a lényeg, nem a fekete fehér döntések és a kétséges jövő, a tervek, az álmok és régen elhagyott, dohos oldalak a könyvben. Már sokszor úgy jó, ahogy van. Eggyel több mosoly, eggyel több szó. Most még sokszor jobb is lesz. Szóval a válaszok. Mindig ugyanazok. Pipa és bor a teraszon. Holnap meg csak lesz megint valami. Szívesen élnék egy ilyen szabadság vándorai road movieban, még ha Demjén Rózsi is énekel alatta. Bakancs, forrónaci, XL-es fehér ing, cowboy kalap, sivatag, szél, végtelen kaktusz és gombaföldek, hideg ásványvízzel. Villogjon hát az ellaposodás jelző, bőgjön fel a motor, hívják az utasokat a nyolcas kapuhoz, fussunk neki és emelkedjünk fel.
Go home.

annyira, de annyira...

"'cause you know that baby I

I'm your biggest fan
I'll follow you until you love me, papa-paparazzi
baby, there's no other superstar
you know that I'll be your papa-paparazzi
promise I'll be kind, but I won't stop until that boy is mine
baby you'll be famous, chase you down until you love me
papa-paparazzi"

...nyomni fogjuk.

just like a...

ááá, ugrálnék, mint egy tinilány
ha mikulás lenne, akkor beleülnék az télapó ölébe és kérnék egy alfa rómeót
ha nyár lenne, videóznám magam, ahogy rohanok a tengerbe
ha otthon lennék, futnék a kárász utcán, végig, tényleg futnék
ha rómában lennék, akkor mosolyogva sétálnék fülemben a nyálas pop számokat hallgatva
ha anyu itt lenne, énekelnék neki valami gagyi rock számot üvöltve
ha tudnék vezetni, akkor most beülnék és lehajtanék a csizma sarkáig
ha egy bárban ülnék, mindenkibe beleerőltetnék egy feles abszintot,
ha a Tisza parton ülnék megölelnék minden arra járó embert
ha ma elmegyek dolgozni, beülnék az utasok közé és velük mennék nyaralni
ha elgurult volna a gyógyszerem, megkeresném esküszöm,
ha disznóvágáson lennék, én főzném a levest és rántanám ki a májat
ha egy repülőn lennék, most megint szívesen kiugranék!

10 nap::):):)

-15

... és végre majd otthon!

Addig is telnek a napok, nem mondom, hogy őrült rohamban és a "spirituális" kompakt üzemmódban, mert az hazugság lenne. Agyalások vannak, akciók is, jehovákkal való találkozások csalódások, közösen röhögések és kicsit sírások is. A városból már kihaltak a fehér zoknis szandálos német nyuggerek, eltűntek a fényes kisbusszal érkező kis japán turisták ezrei... maradtak a munkás hétköznapok és az alattunk lévő bár is kinyílt egy hónapos (!!!) szieszta után. Ami másoknak a robot, nálunk már az egy kicsit a nyaralás, nincsenek tömve a gépek, mindenki megboldogultan szundizza végig a sokszor 2 órás utakat... engem már nem szorít a műanyag harisnya és szoknya sem. Nem fogytam bele, csak már nem érdekel. És remélem már nem is fog sokáig érdekelni:) A véges időpontra való tekintettel még egyszer felszólítok mindenkit, hogy aki még diszkont áron látni akarja Rómát (és utána persze nem meghalni) az utaltassa be magát hozzám, még ebben az évben expressz módon:) Írtam már, hogy ez volt életem leggyorsabb nyara? Brutálisan gyorsan telt, minden incidens nélkül. Vagyis...
"No. Not without an incident."

"Im prayin', Lord im prayin' to you,
Take away this guilt all up in my head
Im pleading, lord im pleading with you,
We got some dealings to do before the day im dead."

ui: kiba..ott nagy bowling királynő lettem!!!!!!
uui: egy kis életkép a sarokból... ilyen, amikor vendég áll a házhoz:)

mai napi

"Azt mondják a zsenit egy hajszál választja el az őrülttől.
Na, most nálad erről szó sincs. Itt egy kurva nagy szakadék tátong."

kultúrált szemelvények egy szeptemberi vasárnapon

Megéltük, hogy szeptember van. Megéltem, hogy miközben írom a blogot, a kezelői felületen különböző füleket vettem észre egy év után, ilyen feliratokkal, hogy:
Megjegyzés: van. sok. majdnem mindenhez. Nagy a pofa, kicsi a zsemle.
Beállítások: elfogyhatatlan pénzeszköz, tengerpartra néző szicíliai villa, kezelhető gyermekekkel és odaadó férjjel.
Tervezés: jobbára ez marad a megvalósítás helyett.
Pénzre váltás: mit? a testem kell?
Statisztika: az olvasók hány százaléka találta ki, hogy már megint másnaposan írok bejegyzést?

Blog megtekintése. Inkább nem.
Egy modern költőnőnek érzem magam, aki a szennyestartójának tetejére teszi a laptopját, a redőnyét tövig lehúzza, hogy további fejfájásra ne aggódjon okot és neki kezd írni. A semmiről. És mikor erre rádöbben, akkor abba is hagyja. De csak egy percre, hogy aztán addig húzhassa az időt míg tud írni valami okosat. Kész. Amúgy 3 hét és megyek haza. Most mondom, rántott sajttal és krumplipürével várjatok. És ha tanultam valamit ma is: egyszerűen a buliban soha ne vegyétek elő a telefonotokat, örüljetek, hogy nincs térerő, ne kezdjetek el írni smst, vagy hívogatni embereket, mert másnap kétségek fognak gyötörni a dehidratáltság érzése mellett.

"...de fáj. Annyira, hogy nincs erre szó, vagy többszavas kifejezés"