eü vizit

Vodka, tej, vodkakő és vízipipa. Copacabana, Lola és North of Havanna. Valamint a pulzáló pé. És bábidibábidibú. Így telnek a napok. Várva, hogy teljenek, de élvezve, amikor megáll az idő. Mert ez a káosz már csak ilyen. Olyan meghatóan kellemes, otthonos, várva várós, erotikusan horkolós. Idilli. És még mindig itt vagyok. Itt vagyunk.:)

életem nagy hibái: mézes pálesz, mályva tea kombó

És akkor a reggelemet el tudjátok képzelni. Éppen csak túléltem, este dettó. Ha a szövegben felfedeznétek szavakat, amelyek egymástól gyanúsan nem válnak el, azért meg bocs, néha rossz a szóköz billentyűm. Köszönöm a hatalmas érdeklődést amúgy, na kérdezzétek már meg hogy vagyok, naaaa, jól vagyok, akkor is. Mondhatni súlytalan boldogságosságban élek, vasalgatok, műkajákat eszek reszelt sajttal, ilyesmi, olyasmi. Semmi különös, ááá, semmi különös az ég világon. Jövőkép még mindig bizonytalan, lehet, hogy ez az árral úszásos dolog lesz. Sok milliárd hal nem tévedhet... amúgy meg én is az vagyok! Megy az agyalás a tervekről, az álmokról, a kettő közti különbségről, az otthonról, az ígéretekről... további folyamatos nézegetése a napiszar.com-nak és az index.hu-nak... Ugye nem írtam soha olyan hazugságokat az alant lévő posztokban, hogy minden változik? Vagy akkor itt tényleg megállt az idő. De... talán pont jókor állt meg.
Nyugi van. Néha nekem is ott van a letörölhetetlen vigyor az arcomon. Például most is.

ui: gáz úgy bemutatkozni valaki ismeretlen felnőttkorúnak, hogy, figyelj, akkor tudnátok nekem hozni otthonról úgy 10 adag poroslevest meg két üveg royal szilvát???

válogatott ocsmányság

Akkor most őszintén.
Na most nem is tudom pontosan, talán hasraütésszerűen 3 hónap telt el azóta, hogy másnaposan átállítottam a blogot és valami hirtelen megváltozott örökre. Összetört egy álom, megszakadt a jól megszokott klasszikus beállítás. Papolhatnék én nektek a szép érzékről, az élet apró gyönyöreinek felfedezéséről, a tantrikus szex és a meszkalin által okozott tudatmódosulásról, a kacsintás hatalmáról (lásd régebben)... de nem. Most nem. Ennyi tökölődés és izzadtság után megváltoztattam a blogom "bőrét", belépve az utolsó szakaszba, erre mindenki betudja annak, hogy ez nem komoly. De az. Halálosan. Retro, pop, rágógumi, ragadós, bolond, bakelit, célja az irritálás. Villogjon a jel a pupillátok előtt, de olvassatok tovább. Kérlek. Szeretős mindenkinek. Nagyon!
...és végre a CIA felirat nem takarja el a néni fejét!!!!!!!!!!!!

vasárnap

Két óriási hírem van: ma először éreztem munka közben, hogy vasárnap volt. Az utasokkal együtt végigharcolni a napot, valahogy most kellemesebb volt. Munkatársak nyugodtak, és a 12 órás munkaidő elrepült. Szó szerint is, na:)
A másik: idefelé, mikor utast játszottam, rám mosolygott egy steward kétszer is. Igazából, mikor tanítják és mondják, hogy a mosoly ingyen van, meg hogy a napunk is szebb lesz tőle.. az eddig nem jelentett semmit. De most már értem. Küzdünk ezerrel. A napok meg teljesen csak, így lesz szebb, ami volt és így lesz váratlanabb, ami még jön. Élvezzétek.
Bár elgondolkodtató, hogy korán reggel megint lehülyepicsáztak és le"mű"-ztek. Szeretnek. Már aki.

álmom az életem. élem az álmaim.

no wasted hearts

minden megváltozós. nemparázós. utolsó nekifutós. szeretős. hiányzós.
és a naptár mostani darabja.