szélfútta

Mert minden más és mindig lehet jobb. Mert mindennap számít és sosem lesz olyan pillanat, mint ami előzőleg volt. Mert jó itt is, ott is. Hogy jobb legyen itt és ott is. Mert, ami elmúlik, az így volt jó, és idővel csak jobb lesz. Hogy számítson az, ami elmúlt.
„Annyira szerettem. És ő tudta mit tettem, tudott minden egyes kibaszott ballépésemről. De a szerelem… a szerelem erősebb az bárminél, mit el tudsz képzelni. Átkozott bűnbánat, átkozott bűnbánat. És most meghalok. Meg fogok halni, és hidd el nekem, amit igen, a legjobban az sajnálom az életben, hogy hagytam elmenni a szerelmemet. Mit tettem? 65 éves vagyok és szégyellem magam. 1 millió év az a kibaszott bűnbánat, és bűntudat, meg ilyesmi. Soha ne hagyd, hogy bárki azt mondja neked: nem szabad megbánnod semmit sem. Ne hidd el, ne! Senki se mondja meg, mit csinálj! Használd, használd a bűnbánatot, bármire, úgy ahogy akarod. Képes vagy rá, igaz? Jaj, istenem, nagyon hosszú utat kell megtenni és úgyis megbotlasz. Egy kis erkölcsi tanmese, semmi más a szerelemről, a szerelemről… a szerelemről. Erről a kurva életről. Jaj, olyan kurva nehéz. Viszlát! Az élet nem rövid, hanem hosszú, óh, hosszú, az isten verje meg, jaj, de kurva hosszú. Óh, mit műveltem, mit tettem? Ó, jaj mit tettem? Ó, Phil, segítség, mit tettem?”

nézz az ég felé

Hát ez a vulkán is kitört, most mit tudjak mondani... a légtérzárlat előtt még éppen haza tudtam suhanni, de őszinte részvétem mindenkinek, aki most földhöz ragadt. És ahogyan bölcs kollégám mondta: a világ egy könyv, és hogy nem utazunk, az csak egyetlen oldalt jelent. Megjegyzem egy másik azt mondta, hogy a dél olaszokat le kellene gázosítani. Majd szólok, ha látok mintát a megjegyzések között. Addig is mindenkinek kellemes kötöttpályás utazásokat kívánok, egészséget és nézzetek a lábatok elé, mert az építési területre való belépés könnyen egy kutyát jelenthet a nyakadba... bocs, sötét volt, úgysem látok, nem tűnt fel. Óh, meghiúsult tervek, isten veletek. Maradtak az immáron duplán füstös kocsmák. Na meg ez. Üdvözlet otthonról, az igaziból, az egyetlenből. Ja, Zsolti azért nem nyalt, mert ő nyomta a gombot.

és a barátnőt zabáló oroszok...

milyen világban élünk mi?

ismét a megvilágosodási és elhanyagolási kényszer borzolja a kedélyeimet ezért pötyögök:) na meg azért, hogy nemsokára hazamegyek, olyankor meg a posztok száma eléggé meg szokott csappanni... ha esetleg valaki amúgy igényt tart a társaságomra, jelezze és nyomjunk be együtt egy fapados helyen, nézzük egymás csillogó szemét és táncoljunk, amíg nem késő!... na jó, nem leszek Shai Baba szellemi tükrének Szeged-Rovinj tengelytávú szemnyitogatója csak szólok, hazanézek egy hangyányit:) amúgy errefelé ismét semmi különös, jó és rossz arcú kollégák, diszkóban telefonszámosztogatós mesedobozok és nagyorrú, beképzelt olasz nők váltogatják egymást az életkémben. A csúcspontokat mostanában a "life pump" nevű reggel 10 órakor kezdődő erőnléti edzések jelentik, a hosszú, izzadós percek, amikor az edzőbácsi szolid csomagja kidomborodik az Adidas nadrágból és lazításkor széthúzza a lábaimat, és súlyzózáskor megigazítja a copfomat. Kemény, de humoros percek ezek, amikor már ezen megbotránkozni nem akarsz, max. egy jót nevetni és elszégyellni magad, mert a melletted exbalettos fiatal fiúka akkora terpeszt csinál, hogy abba belefér az amerikai hadsereg szíve lelke...
mellesleg ma találkoztam egy olasz utassal (na jó, többel is), aki 10 évig dolgozott a Ganz gyárnak Magyarországon és 9 év távlatából is el tudta sorolni a hét összes napját és miközben nagyképű nyálgép kollégám a brazil szépségekről áradozott, ő a magyar lányokat imádta és mondta, hogy nálunk szebb bizony nem akad a földön! ezért ma szerettem dolgozni. hö, ezért mindennap szeretnék dolgozni. amúgy ramaty az idő és mennék már haza a saját kis ágyikómba. és nem, nem érdekelnek a választások!
csókoljátok meg, akit lehet, álmodjatok szépeket és nyaljátok le a joghurtos papírt felbontás után.

munkanélküli vakáció

Emberkéim:) hát ugye minden rendben van itt és ott? Amint megszokhattátok most sem írok semmiről, főleg nem a melóról, mivel öt napja nem dolgoztam egy percet sem, csak gondoltam, kicsit frissítem a blogot, meg hát örömködök, hogy eltelt a március, most már egyenes vágtában kezdünk, már ami a tavaszt illeti, illetve mivel itt átmenet nagyon nincs, lassan a nyár fog megkínozni minket a csodás műanyagutánzat egyenruhánkban... brrr:) viszont nem lesz fagyoskodás. Köztes állapot meg nincs, de azért várom a tippeket, hogyan lehet kevésbé beleizzadni a kínai export minőségi konfekciójába:)
Nemsokára pedig megyek haza és remélem iszonyatosan nagy meglepetésben lesz részem, de hogy minden remekül süljön el, ezért erről csak említést tennék, konkrétumokat senkinek nem merek elárulni... hú, az otthon említésétől is már pillangók költöztek a gyomromba... szép lesz ez az április, remélem mindenkinek. Erőt, egészséget kívánok a szavazóknak, vagy nem szavazóknak, a diplomadolgozattal szenvedőknek, az ide oda utazóknak, az olvasóknak és hallgatóknak, a pártvezéreknek és celebeknek, a futballistáknak és az élharcosoknak, egyedül, együtt, fekve vagy ülve, csíkosban vagy pöttyösben. Mindenkinek.