ha jön... ha megy

Ha jön, elfogadom, tehetek-e mást? Felesleges ellenkezni és feleselni. A "szeretlek"-re nem "kuss" a válasz, ezt meg kellene tanulni. Vagyis tanulnom... mert lehet, hogy ti már tudjátok.
Ha megy, kiskutya szemekkel bámulok a kitartóan zuhogó talján esőrengetegbe. Mint a rossz filmekben. Aztán teába kortyolás. Savanyú. Éltetek már nyomasztó csendet? Itt most az van. Halkan ketyereg a laptop vinyója és szuszog a hűtője. Ó, megint, mikor, meddig kell még várni?
Gagyi dalok hallgatása a youtube playlistről és gondolat elterelő sorozat üveges tekintettel való végigkísérése, nem nézése és érdeklődés teljes hiánya. Minden olyan apró és jelentéktelen az minket feszítő érzésekhez képest. Lehet, ez éppen ma volt életem 252. búcsúja, de mindig nehéz, pedig szüntelenül remélem, hogy a rutin majd könnyebbé teszi. Egy darabka a szívemből. Nem sajnálom bár, mert sosem lopták, mindig én adtam. Mindig azoknak, akikben sosem csalódtam. Remélem otthon süt a nap. Előttem van a giccses romantikus kép, hogy térdig gázoltok a színes levelek között a Tisza parti játszótéren és arra gondoltok, minden jó úgy, ahogy van.
Krumplilevest eszem, aztán rántott sajtot krumplipürével.
Tényleg villámlik és mennydörög. Éppen felszáll egy gép... a távolodás hangjától tudnék már hányni. Bocsánat az őszinteségért.
Ha jön a mosoly, mindig csodálkozom, hogy én váltom ki.
Ha megy, akkor is csak azért, hogy helyet adjon a következőnek.