Rengeteg kérdésem van, legalább annyi, mint egy újszülött gyermeknek. Érzem, hogy élek és tudok jóízűt nevetni. És megyek haza. Ez a lényeg, nem a fekete fehér döntések és a kétséges jövő, a tervek, az álmok és régen elhagyott, dohos oldalak a könyvben. Már sokszor úgy jó, ahogy van. Eggyel több mosoly, eggyel több szó. Most még sokszor jobb is lesz. Szóval a válaszok. Mindig ugyanazok. Pipa és bor a teraszon. Holnap meg csak lesz megint valami. Szívesen élnék egy ilyen szabadság vándorai road movieban, még ha Demjén Rózsi is énekel alatta. Bakancs, forrónaci, XL-es fehér ing, cowboy kalap, sivatag, szél, végtelen kaktusz és gombaföldek, hideg ásványvízzel. Villogjon hát az ellaposodás jelző, bőgjön fel a motor, hívják az utasokat a nyolcas kapuhoz, fussunk neki és emelkedjünk fel.
Go home.
gyere GYEREEE
VálaszTörlés