az olasz macsók vélhetőleg kialakult lelkéről

Olasz férfiak. Most tekintsünk el azon halmaztól, mely saját neméhez vonzódik, de ebből az igen széles körből próbáljuk kiszűrni a taljánusz fiktívusz heteroszt, szakirodalmi nyelven mesedobozt, aki ugyan melegnek öltözködik, kellemesen vagy éppen kellemetlenül használva a szivárvány összes színét tekintet nélkül az összhangra, hallgatva érzékeny lelkük húrjainak minden pendülését. A férfiak, akik trendben túltesznek a nőkön. Szóval az olasz faszik, a gyűlölt ellenségeink. Fegyverzetük nem a beszéd, nem a csípőmozgásuk, vagy simulékony modoruk, intelligencia hányadosuk és előzékenységük, de nem ám, hanem a kacsintás. Kutatócsoportunk hónap óta empirikus kutatás alapján próbálja ezen szemmozgás kombinációt megfejteni. Én is, persze, kizárólag laboratóriumi körülmények között igyekeztem feltérképezni, hogy ha ezt nem egy idegi rendellenesség okozza, akkor milyen mentális okok szerepelhetnek a listán, illetve, mi ennek a szándékos tikkelésnek az alapvető motivációja. Hölgyeim és uraim, nem az intelligens megvilágosodás, mely gyötrelmes szenvedélyek alapján rögzült bennük, nem az önmaguk isteni mélységekben való simogatása és ösztönzése a pillanat felé, nem. Messze van ez az univerzális ego felfedezésétől, a dolgok felsőbbrendű tiszteletéről és az élet kimeríthetetlen csodáinak áhítatától. A kacsintás jelentése:
-Kisanyám, bejössz. Azt látom, hogy én is neked,hö. Rád moccannék, de ez nem egy diszkó.
Gyertek Olaszországba.