most múlik:)

Utolsó visszaérkezésem estéjén pötyögök, az nagy örök városban:)
Fura lesz ismét használni a "határtalan" kreativitásomat és kitalálni, hogy most mi szeretnék lenni... talán menni fog. Talán visszafogad majd a régi közösség és talán megbékélek a majd otthon töltendő hétköznapokkal. Mert azok is szépek. Hm. Vagy azok szépek igazán. És már itt is jó lenni. És örülök, hogy hiányozni fog.

Újabb gyűjtemény a naptárba most kivételesen nem jött össze, és ez részben az én hibám... de egy kicsit elraboltak:) és velem tartott a tudat is, hogy december közepétől belevágunk, na. Rendesen. Nem kicsit... nagyon! Szép napokat!

-30

... and off I go:)

idézet kávé mellé:)

"when i woke up this morning
i said to myself
should laugh of should i cry
funny little things
can make my day
funny little things
can take it away

it's a beautiful day
it's a beautiful day
it's a beautiful day
it's a beautiful day
it's a beautiful day

it's a beautiful, beautiful, beautiful day today"

tik...tak...

Pörögnek már a másodpercek, közeledünk, közeledünk... csak azt nem tudom, hogy most nagyon sok kicsiny óra kattogását hallom, vagy pedig egy időzített bombáét, ami a szívemhez lett erősítve? ha valaki meg akarna menteni, már most mondom, hogy azt a drótot vágja el, aminek a vége egy kerozintartályhoz van csatlakoztatva! csók mindenkinek!

ja, és mára egy klasszikus idézet a mestertől, kiegészítve egy kis agybavésődősre sikerült szemléletváltással: soha ne higgyetek a jóképű, jótestű, jóseggű 22 éveseknek!

ui.: és egy széles csapással elválasztva, még egy megjegyzés: mivel nemsokára egy Zsoltival leszek gazdagabb, mi mást is kérhetnék még? TÚRÓ RUDIT!

tik, tak... és még mindig nem robbantam fel!

ha jön... ha megy

Ha jön, elfogadom, tehetek-e mást? Felesleges ellenkezni és feleselni. A "szeretlek"-re nem "kuss" a válasz, ezt meg kellene tanulni. Vagyis tanulnom... mert lehet, hogy ti már tudjátok.
Ha megy, kiskutya szemekkel bámulok a kitartóan zuhogó talján esőrengetegbe. Mint a rossz filmekben. Aztán teába kortyolás. Savanyú. Éltetek már nyomasztó csendet? Itt most az van. Halkan ketyereg a laptop vinyója és szuszog a hűtője. Ó, megint, mikor, meddig kell még várni?
Gagyi dalok hallgatása a youtube playlistről és gondolat elterelő sorozat üveges tekintettel való végigkísérése, nem nézése és érdeklődés teljes hiánya. Minden olyan apró és jelentéktelen az minket feszítő érzésekhez képest. Lehet, ez éppen ma volt életem 252. búcsúja, de mindig nehéz, pedig szüntelenül remélem, hogy a rutin majd könnyebbé teszi. Egy darabka a szívemből. Nem sajnálom bár, mert sosem lopták, mindig én adtam. Mindig azoknak, akikben sosem csalódtam. Remélem otthon süt a nap. Előttem van a giccses romantikus kép, hogy térdig gázoltok a színes levelek között a Tisza parti játszótéren és arra gondoltok, minden jó úgy, ahogy van.
Krumplilevest eszem, aztán rántott sajtot krumplipürével.
Tényleg villámlik és mennydörög. Éppen felszáll egy gép... a távolodás hangjától tudnék már hányni. Bocsánat az őszinteségért.
Ha jön a mosoly, mindig csodálkozom, hogy én váltom ki.
Ha megy, akkor is csak azért, hogy helyet adjon a következőnek.