retúrjegy

-Oda és vissza?
-Sajnos csak oda.

Mindig nehéz visszatérni... a rambó effektus, hogy na igen, hasított az első rész, de bőven elég volt az a hihetetlen élménydús két óra, izmos férfitestekkel és napbarnított hullákkal megfűszerezve (a VHS kazettán a film végét letöröltem, mert rávettem az East 17-től az It's alright c. örök klasszikust).
Jobb lett volna titokzatosan lelécelni, folytatás nélkül, vagy megdögleni látványosan a mocsárdzsungel egy eldugott sarkában... Azt nem tudom. De lényegesen egyszerűbbnek tűnik. (mint utaskísérőként dolgozni egy fapadosnak)
De most mégis itten vagyunk, mindenki túl az első hazavonuláson és visszatérésen. Nekem szívbemarkolóansírósferihegyen élmény volt, habár tudja, aki tudja, már az alföldön sem változatlan a helyzet. Emberek mennek, jönnek, változnak, sokat, keveset vagy éppen semmit, de hogy minden állandó lenne... azt hiszem, ezt jelzőt most egy darabig elfelejthetjük. Azért jól hangzik, hogy minden más, és valahogy ez a törvényszerű. De ahol minden megváltozott, ott mindig lesz, ami hiányozzon is. Így vagyok én az otthonnal, az egyetlennel, az igazival. A csattógos trolival és az első ajtós felszállással, az esti ködben kivilágított főúttal, a szoprán hangon éneklő fiúval a Kárászon, a cigifüstös kabátommal a Borpatika után, anyukám kiborulásával azon, hogy csak egy joghurtot ettem reggelire, tesóm megtáncoltatásával, hajnalban hamburgerrel a számban hazagyaloglással, a barátnők kíméletlen ámde isteni humorral megtépázott kritikájával, na jó iszok még egyet, de aztán tényleg megyek naiv kijelentéssel...

Nem tartom magam a régi idők egy pontjához ragaszkodó parányi elemnek, mert nem felejtem el, sőt nem remélek, hanem tudom, hogy "A fű zöldebb volt és a fény fényesebb" (katt rá, ha nem rémlene). Tudom, hogy akkor minden olyan volt, amilyen már, itt és most, előbb vagy utóbb, sosem lesz. Talán kicsit árulás a jelen, kicsit igen, olyan, mint egy koffeinmentes kávé. A múlt pedig: nagyon emlék. És ezért köszönet mindenkinek, főleg annak, aki egy talpalatnyi időt is szakított rám és találkozott velem, sőt még annak is, akiben ez a lehetőség, még ha csak szándékként is, de felmerült:)
Vigyázzatok magatokra!

italian food, italian boyfriend

Nincs egyéniségem. Nem vagyok figyelmes, nem vagyok őszinte szerető, a nagy számok törvénye alapján minden nővel kikezdek. A világ egyik legismertebb macsóföldjén élek és több millióan értik, mikor kimondom: rózsaszín csőnadrág. A nadrágomban lévő dudor megelőzi az agysejtjeimet és nem örülök, mikor egy pofonnal leterelnek, és ha a a napszemüvegemet le kell vennem. Büszkén gondolok magamra, a cigarettámra, ami mindig a fülem mögül lóg és a bamba arckifejezésemre. Szeretem, ha egy nőnek nagy mellei vannak és ha később a szoknyája alá bújhatok, ha baj van. Seggrepacsizásban és mutogatásban mi vagyunk a bajnokok és igenis nálunk él a legtöbb meleg.
Olasz férfiak. Én így...
... igyunk inkább vazze'

Valójában

szeretem én ezt a munkát, csak ne hánynának vagy ájulnának el annyian!

gyeregyeregyeregyereálljgyere

...és a holnapi munkanapot követően a jól megérdemelt otthon érzés...
megint felszaladhatok a lépcsőn, érezhetem a lakás illatát, a távirányítót kivihetem a konyhába, miközben ott kaját készítek, besötétíthetem a szobát a lila függönyömmel, lemehetek Tescoba haszontalan dolgokat venni, zenével a fülemben várhatok a trolira és leszállhatok a pékség előtt, áthaladva a főutcán, leülhetek száraz fehérbort inni az egyetemisták közé, elvonszolhatom a barátaimat a megszokott helyekre, elmehetek turiba és válogathatok kedvemre, szürcsölgethetem a tejfölös krumplilevest, letörölhetem a megnézett filmeket a gépen és
.
.
.
végre magamhoz ölelhetem a családomat.
Jövök:)

az első sor...

1C
pfff...

"I'm telling you, that heart can't be unbroken"

buona serata

... és mert zokni van a visszapillantón fixálási szempontból, és még félegykor is sztriptíz Joe Cocker nótájára. Azért is.

és íme, a napok tovaszállnak!

Lassanként a dolgok maguk teljes egyszerűségében és rutinosságában- na ebből ki kellene jönnöm valahogy, áááá- meggyorsítják szorgos, néhol felejthető hétköznapjainkat felpörgetve az eddig végtelennek tűnő időt. Magyarán mondva: már csak pár nap és megyek haza!!!!!!!!
Szerencsére az általánosságban vett elkeseredés is már csak ideig óráig tart, és sajnos erősen személy függő (kiemelném itt pár tahó, tragikusan és féreg módon viselkedő kolléga nevét, de minek kérdem én), de könnyen legyőzhető, lassan családdá alakulunk, muffin volt ebédre és működik az elektromos lázmérő, persze, hogy a spanyolokat utálom a legjobban.
Vannak drámai percek. Mikor a megfeszülő paraszt hispán test nekem feszül és magyarázza, hogy neki jár a hely, hogy neki jár az ingyen ez meg az, hogy a problémát nekem kell megoldanom, hogy majdan az én fenekem legyen szétrugdosva. Ámen. Már nem vigasztal az, hogy odajönnek hozzám az út végén megköszönni, hogy jó fej voltam...
Ááá. Csúnya dolgokat írtam még. De nem ér annyit, hogy végül publikáljam. Akinek volt éppen fölös 10 perce, elolvashatta. Inkább törlöm.
Ja.
Ennyit a globális nyitottságról és befogadásról. Értitek...

reform étkeztetés, disznó saját levében, konzervben

Úgy érzem, hogy kezd gyökeres elhalásba vezetni a gondolat, miszerint mi itt valamikor jógázni fogunk, szorgosan, csendben egymás mellett, medve és alma pózban, mint az eminens középiskolás gyerekek. Ehelyett az olasz reggelinket jóval 11 után fogyasztjuk el, addig meg csak nyalom a szám szélét... a kilátások szabadnapokra nem túl jók, leöntős budirendszer rendbetétele, mosás takarítás, talán holnap Róma vagy Marino, attól függ milyen globális szexésnewyork szándék vezérel minket... de ha csak egy kávéra ugranánk el... erre való megemlékezés gyanánt mutatom kedves kis városomat, Marinot, aminek kis parkjában ilyen a naplemente...

Nem mellesleg pedig nekem van ötletem, hogyan dobjam fel közelgő hazai cseverészéseim hangulatát, íme egy példa sztori: elindultunk Szardíniára, hogy macskaeledelt vegyünk, de közben ki kellett cserélni a gép filterét, így kénytelenük voltunk ott ragadni, ahol rengeteg fajta macskaeledelt láttam, gyönyörű volt, be se tudtam telni vele, vettem egyet saját célra, amit majd a tengerparton, a naplementében elfogyasztottam, igen a macskaeledelt, amiből a kedvencem az ínyenceknek készült halas-spárgás-rizses... nyami! MI BAJOTOK A MACSKAELEDELLEL?