2010. július 27., kedd

sehol senki?

Annyira jó posztot nyomtam előzőleg, de semmi komment, csak a puszta kurzor selejtes íve, hogy ott állnak a bötűk szépen sorjában a kendőzetlen igazság keblén és annak vagyok szemtanúja, hogy sivatagi por járja át soraimat... ezt érdemlem?:) Tudom, hogy nyár van, mindenki bikinizik, vagy még azt se, meg buli van, meg izzadás önmagában, vagy több emberrel... de akkor is! Aztán meg ha netán meglepnélek benneteket otthon, akkor csak azt látnám, hogy mellig felhúzott matróz csíkos topban ücsörögtök a gép előtt csontvázzá aszalódva? Terveket akarok látni, álmokat, fénnyel működő utasszállító repülőket, igazmondó olaszokat és hideg kávét? Sok ez? Vagy csak a minimum és én fogalmazok túlságosan költőien?
Látogatókat ide. Hatos kórterem, az ablakhoz legközelebb eső ágy. A kényszerzubbony esetenként elszakadhat. Csókok.

2010. július 21., szerda

... és a kedvencem


"There are no small parts. Only small actors. "

Ehhez különösebb filozófiai konzultációt nem is fűznék, hagyom, hogy mindenkit magával rántson a megdöbbenés, hogy ez bizony így van.
Amúgy gondoltam pötyögök, hogy esetleg senki se éljen abban a hitben, hogy a napon érlelődött testem most már csak csont és leszáradt bőr, ványadt hullaként fekszem a teraszomon és a lakótársaim egy táblát akasztottak a nyakamba "na, bazmeg, ezt nem kellett volna" felirattal. Ja, és nem vagyok másnapos sem. Ha valakit zavarna a blog kinézete még mindig, akkor elnézést, valószínű, hogy a befejezésig már így fogom hagyni, ezzel is emlékeztetve magam, hogy mennyire nem értek ahhoz, amihez azt hittem, értek.
Jelenlegi szomorúságom, hogy nem érkeznek látogatók, és itt pattoghatok magamnak a saját kórtermemben, jobbára egyedül a jól megszokott kényszerzubbonyban. Marad a Pannónia sajt és a lehörpintett pálinka szomorú emléke, meg a várakozás, és a wizzair.com konstans mindennek elhordása.
Mesedobozok rendre kinyílnak, elég ha rájuk süt a nap és szembejönnek az utcán. Az egyik díszpinty válogatott mondásai közül egy (mikor is rákérdeztem, hogy tandemugrásnál lehet-e oktató, akihez csatolva ugranak a hánynivágyók)- I can't be on your back. Unfortunately. És kettő, ez meg persze rólam: - I love her. She is nice, polite, her skin is soft, she is sensitive... and inside she is a bitch.
És, hogy mennyire szalad az idő és ehhez a pilóták hogyan viszonyulnak:- Oh, Jesus, you are here for almost one year and we didn't fuck?
Holnap remélhetőleg egy gyors kiruccanás innen messze, tengerpart, sütkérezés, majd további boldogságos időtöltés, abban a kötelékben, aminek nemsokára vége szakad:)
Tegnap csodálatos angol részeg utasaink az összes náluk lévő cigit feldugdosták különböző testnyílásukba és úgy érdeklődtek hogylétem felől. Mit is mondjak erre: god save the queen!:) Remélem, ma nem hívnak be dolgozni.
Igyatok sokat... nehogy kiszáradjon a gegátok! És hogy egy kis geil mosolyt csaljak az arcotokra, mellékelem az év plakátját.

2010. július 14., szerda

mai napra egy

"When the heart speaks, the mind finds it disrespectful to argue."

Mindenkinek jó reggelt, ha bár nekem most csak így délután körül sikerült kimásznom az ágyból. Az utóbbi napok felhőtlenül teltek, hiszen régen várt látogatóm érkezett, ami némiképpen kizökkentett a melegben és unalomban való teljes megsemmisülésből:) Apró szívemet hála és szeretet járta át egy kis időre:)
Munka is akad bőven, kevesebb a könny és az az izzadtságcsepp, inkább megy a hippizés és a jövőbeni tervezgetés. Semmi különös tehát, öröm a családban, mosogatnivaló a csapban, maradék pálinka az ablakpárkányon és egy kiakadt búcsúzás számláló.
Apropó. Szerintetek mit álmodtam, ha arra kelek fel, hogy azt hallucinálom, hogy egy hotel liftjében vagyok, mocskos módon kiment az áram és bezárták az épületet? Csak arra ébredtem fel, hogy ülök az ágyon és hallózok!, hogy jöjjön értem valaki.
Istenem... és még ha az első ilyen eset lenne!:)
Szép napot nektek, okosan, ügyesen!

2010. július 8., csütörtök

Minden megy tovább...

Nem tudom, ki hogyan áll a nem magyar és nem angol nyelvű dalocskákkal, de ez igazán bejövős:
http://www.youtube.com/watch?v=SHuWj6ycquQ
Kétszer hallottam, most meg belé is szerelmesedtem. Elképzelem, hogy miről szólhat, mert ennyi erővel énekelhet arról is, hogy egyet fizet kettőt vihet akció van, és sajnos ez a vasalókra ez nem vonatkozik. Tudatalatti említése a vasalónak.
Hallgassátok. Elmentem boltba, az isteni szabadnapokra.

Kiemelt üzenet Muccnak: jelentkezz, amint tudsz! Ha be fognak kukoricát címerezni, fogd az első gépet a ködös Albionból, Ibizán találkozunk. Te se vessz el, kalappal idegenben! Ja, és két hétig nem szólok hozzád, ha képes vagy hazahozni a brit akcentusodat!

2010. július 3., szombat

Kundera kicsit nektek

Talán joggal hiszem, hogy néha egyszerűbb mások idézeteiben kutatni és keresni az érzéseiteket azokban, mint hogy magatok próbáljatok valami halvány metaforát, vagy egy szóismétlésekben gazdag szakaszt összevergődni. Így tetszik vagy nem, most minden posztra juttatok egy Kundera idézetet (tudjátok, őt csak a buta nők olvassák), már ha jogosnak találom az ő hangján megszólalni. S akkor íme a mostani nagy igazság:

"A person who longs to leave the place where he lives is an unhappy person."

Ez a szomorú valóság. Ilyen egyszerű.
Nyáron egyébként, kegyetlen tud lenni ez a munka. Már nem is az izzadás, a konstans lihegés és bepirosodás... nem. Amikor megérkezünk valahová. Jó az idő, süt a nap, mindenki boldogan vergődik le a gépről. Mennék én is velük... csak egy rövid városnézésre, csak egy fagyira vagy bambira, csak csapjanak a hónuk alá pár órára!!! Megpróbálok begyakorolni egy ilyen vágyakozó kiskutya nézést. És talán akkor még a bázis top seller kategóriájába is bekerülök.

2010. július 1., csütörtök

restart


Mindenkinek köszönöm, akiből kaphattam egy szeletet, így vagy úgy. Verjétek az asztalt a folytatásért és teremtsetek munkahelyeket! De addig is a naptár újabb darabja június vége tájékán:)