el vagyunk tolerálva:)

Most igazán megnéznélek benneteket... percekre vagyok attól, hogy kinyissunk egy üveg bort, szürcsölgessük és bámuljunk a cappuccino illatú füstbe... aztán talán valami dizsi a kis hörcsögfejű taljánokkal... De gondolok rátok. Ha készült volna annyi fotó, esküszöm, farsang alkalmából csináltam volna egy zenés videót az elmúlt öt évről, a bölcsességekről ("faszomkivanbazmeg") és arról a tévhitről, hogy majd mi lesz velünk, mondjuk éppen, ekkor, 2010ben. Hát elment az idő, jócskán. És semmi sem alakult úgy, ahogy tippeltünk. Már aki egyáltalán tudott tippelni. Én egy x-et se raktam sehová. Felesleges is lett volna. Én úgy ítélem minden szép és jó volt, mert akkor ilyen volt a mérce. Ilyen is maradt, mára az pedig emlék. Szép emlék, csak lassan fogni kell a baltát, belehasítani a kötélbe és engedni, hogy nyikorgó hangon egy beláthatatlan szakadékba zuhanjon a súllyal együtt. Én még évek múlva is le fogok nézni, hátha látom még, fennakadva egy kiálló faágon. Lesz-e még füstös a pivó, vagy zsírosdeszkás a borpat... lassan-óvatosan az önámítást végleg egy vékony vörös, de határozott, keserű szalag választja majd el az emléktől. Aztán csak azt vesszük észre, hogy már csak a felszínes csönddel kínzott beszélgetéseinket kerüljük egyre szaporábban, egyre több kifogással. Egyre messzebb, egyre mélyebben. Ahová, ahová korábban tényleg nem raktam volna x-et.
Egy most a biztos.
szépálmokat: x

11 nap szünet után

... megkínoztak, mint mindig... és én nem élveztem:):)
No, lényegi mondanivalóm csak egy lenne: menjetek Barcelonába. Már nem félek a spanyoloktól, kicsit hobók, kicsit, na jó, helyenként nagyon mezőgazdasági munkások, nincs bennük tisztelet...de a város, amit létrehoztak... le a kalappal! Gaudi bácsi és haverjai kicsit könnyet is csaltak a szemembe. A part, a parkok, a kávé, a reggeli bolyongás a kis utcákban a gótikus negyedben, a tiszta metrók, a végtelen piac... egyedi ruha üzletek és kedves emberek... és kevés, nagyon kevés autó. Szabadság... szerettem! Megint.
Következő állomás: Trapani, drága Szicília. Valaki esetleg?

baby, rain, baby, rain

Ugyan a hőmérséklet nappal már stagnál a 15 fokon pluszban, azért egy valami változatlan: KATTINTSATOK, MERT MEGÉRDEMLEM!

kényszerpihenő

Hm... talán még sosem dolgoztam ilyen keveset, és nem is érzem jól magam tőle. Ezen a héten egyetlen napot munkálkodtam végig, a többin behívós vagyok, tehát otthon ülök és várom, hogy mikor mondják, hogy egy órán belül öltözz át, pattanj taxiban és robotold végig a napot... én mennék már, mert csak a seggem nő, a fizetésem az most minimum szárnyalásba kezd, de nem is ez a lényeg, hogy megvesz az unalom! Még két nap van barcelonai kiruccanásomig, és végre elhagyhatom e nemes országot még ha csak pár napra is! Lehet, hogy amíg itt tartózkodom, addig beindítom a minden szabadnapomon olcsó repjeggyel elhúzok valahová projektet, mert ez már tűrhetetlen! A hazatérésem úgy néz ki április közepére datálodik, ha minden jól megy, na egen, és Portugália egyelőre nem figyel be. Egyáltalán nem. Na, ti meg eredjetek, ne úgy ba'''átok el a napot, mint én! Sokkal hasznosabban!

"Túl sokat edzesz a hideg levegőn" by Karesz (tüsszentek, kb. 3 napja nem mozdultam ki a lakásból)

happy fucking valentines day

óóó, hogy az a... mennyi bárgyú mondatta be ma velünk a gépen, hogy szereti életének kis zsíros galambját, kis mazsolácskáját, hogy örök életre üljenek egy járaton, meg Swarowsky fülbevaló... che romantica! na, figyuzzatok, nem lehetne kitörölni ezt a napot a naptárból és akkor nyomatni egy február 29ét helyette, szökőévben meg egy 30-át? szeressük egymást minden évben. de azért köszi, a rózsákat az öltözőmbe.

gratuláció

az olaszoknak, mert túlélték, hogy esett kemény 2 centi hó! Pánikszerű gép törlések, facebook csoportok alakulása (2010. február 12. havazott Rómában és én ott voltam) és csodálkozások, hót el nem takarítjuk az ablakból hozzáállás (mi ez a fehér szar?) ... nekem ez 12 óra munkát jelentett, szánalmas kollégákkal való küzdelmet, de egy üres járatot, amin bent ülhettem és végig nézhettem a pilótafülkéből a felszállást és a landolást. Keveseknek adatik meg ez, egy kis csoda volt. A felhők közé gázolni, de úgy igazán, szemből... egy kicsit natgeo-s érzésem volt. Meg az, hogy megérdemeltem, hogy lássam. És most marcipános bocicsoki otthonról. jó éjt nektek gyerekek!
ja, nem tudom updatelni a Porguáliába való kivonulásomat, mert még ezen tökölődnek, de az esély nem sok... szóval várlak bennetek az örök városban, a Rubiconon innen és túl, ahol sok buzinacis, kurtafarkú olasz túr...

vadállatok a beachen

Na, végre február... bocsánat attól, aki előtt leszavaztam a januárt, de túlságosan hosszú volt:) a másik bocs arról, hogy semmi érdemlegesről nem tudok beszámolni, dolgozgatunk, sokat, keveset, egyformán, eltérően, kicsit még fagyoskodunk, várjuk a fizetésünket (mondjuk azt 11-e után mindennap) és én már annyira unatkozom, hogy az összes Pitbull számot meghallgattam, pedig nem kellett volna. Sikerült egy közös kimoccanást is összehoznunk, ez tényszerűen nem tudnám összefoglalni, mindenkinek csak egy közös képpel kedveskedem.
Igen, köszi, jól vagyunk.