poszt-trauma

Most lopok Nojszitól egy kis mintát és önző módon alakítok:

360. nap
Most akkor elmondom a dolgos ember eddigi 24 óráját abban az ütemben, mikor végre nem kell dolgoznia és izzadnia a 140 denes harisnyában. Ma. 6 nap meló után, ma végre élvezhettem a vasárnapos és egyben szabadnapos punnyadást. SEMMIT NEM CSINÁLTAM EDDIG! (délután 5 van) és még mindig 35 fok, minden zárva.
Felkeltem 10kor (igen, ennek a posztnak semmi értelme nem lesz, szóval nyugodtan ignorálhatjátok, mint olyat) kávé és süti. Aztán megnéztem a Case 39 c. filmet, amin majdnem elokádtam magam. Féltem, izzadtam. Ajánlom. Aztán fél egy, csináltam ebédet, igen, tésztát, kis diós ricottás mártással, mozzarellával és olivabogyóval. Szomorú, hogy ez csak 5 percet vett el az időmből. Már nem főztem magamra majdnem egy hete, csak sztracsatellás joghurton, banánon és pilóta kekszen éltem. Aztán levánszorogtam az előszobába, skypeoltam egyet szeretteimmel és azóta a napiszart és különböző elme blogokat olvasgatok és Soerii&Poolek-et hallgatok közben. Még egy órát adok magamnak, rendezve ezalatt a vegetatív, asszociatív és higiéniai igényeimet (aka megfürdöm, átöltözöm, ürítek, sorrend szabadon változtatható) és utána bemegyünk Rómába portyázni egyet. A mai nap meglepetése pedig a házunk előtt parkoló 2 db turista busz. Magyar rendszámmal. Kibírok 12 órát a csomagtérben? Köszönet a túlélőtippekért.

Az országról ismét engedjetek meg egy szösszenetet: Szombat este. Róma. Ízléses kombináció? Tengerparti szórakozóhelyek szépen sorjában. Hideg homokon taposunk. Hajnal három és már sehol senki. Szó szerint. Se egy kamatyoló pár a parton, se részegen dülöngélő, szabadon alázható tizenévesek. Senki. Részegen zabálás esete sem forog fent, nuku pizzás, nuku bár, nuku meki. A Mojito meg Sprite-tal.
Ja, elnézést, kifogtunk egy talján bikát, aki egyedül kóborolt a sötét utcán de ő nem beszél angolul. Ja, várjatok, mégis: what's your name?
Ennyit a saturday high life-ról egy hatalmas ország nemes fővárosában a holdsütötte tengerpart mellett. Ja, az olaszok tudják, hogy kell élni. Nem tudom, ti a Balatonon roptátok-e. Lehet, hogy az a mi kis, mások számára szánalmas tengerünk, de ott van valami, amit úgy aposztrofálnak, hogy hangulat.
Figyelmetekbe ajánlom egy hozzáértő bejegyzéseit a nemlétező wonderlandről: bellaitalia.blog.hu
-Ami sosem volt és sosem lesz és még annyira sincs-

update 2: munkatársammal egyszerre nyitjuk az ajtót. Ő fürgébb. Megszólalok:
- You were faster than me.
Ő: Yeah, usually my wife complains about that.