-Oda és vissza?
-Sajnos csak oda.
Mindig nehéz visszatérni... a rambó effektus, hogy na igen, hasított az első rész, de bőven elég volt az a hihetetlen élménydús két óra, izmos férfitestekkel és napbarnított hullákkal megfűszerezve (a VHS kazettán a film végét letöröltem, mert rávettem az East 17-től az It's alright c. örök klasszikust).
Jobb lett volna titokzatosan lelécelni, folytatás nélkül, vagy megdögleni látványosan a mocsárdzsungel egy eldugott sarkában... Azt nem tudom. De lényegesen egyszerűbbnek tűnik. (mint utaskísérőként dolgozni egy fapadosnak)
De most mégis itten vagyunk, mindenki túl az első hazavonuláson és visszatérésen. Nekem szívbemarkolóansírósferihegyen élmény volt, habár tudja, aki tudja, már az alföldön sem változatlan a helyzet. Emberek mennek, jönnek, változnak, sokat, keveset vagy éppen semmit, de hogy minden állandó lenne... azt hiszem, ezt jelzőt most egy darabig elfelejthetjük. Azért jól hangzik, hogy minden más, és valahogy ez a törvényszerű. De ahol minden megváltozott, ott mindig lesz, ami hiányozzon is. Így vagyok én az otthonnal, az egyetlennel, az igazival. A csattógos trolival és az első ajtós felszállással, az esti ködben kivilágított főúttal, a szoprán hangon éneklő fiúval a Kárászon, a cigifüstös kabátommal a Borpatika után, anyukám kiborulásával azon, hogy csak egy joghurtot ettem reggelire, tesóm megtáncoltatásával, hajnalban hamburgerrel a számban hazagyaloglással, a barátnők kíméletlen ámde isteni humorral megtépázott kritikájával, na jó iszok még egyet, de aztán tényleg megyek naiv kijelentéssel...
Nem tartom magam a régi idők egy pontjához ragaszkodó parányi elemnek, mert nem felejtem el, sőt nem remélek, hanem tudom, hogy "A fű zöldebb volt és a fény fényesebb" (katt rá, ha nem rémlene). Tudom, hogy akkor minden olyan volt, amilyen már, itt és most, előbb vagy utóbb, sosem lesz. Talán kicsit árulás a jelen, kicsit igen, olyan, mint egy koffeinmentes kávé. A múlt pedig: nagyon emlék. És ezért köszönet mindenkinek, főleg annak, aki egy talpalatnyi időt is szakított rám és találkozott velem, sőt még annak is, akiben ez a lehetőség, még ha csak szándékként is, de felmerült:)
Vigyázzatok magatokra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése