reform étkeztetés, disznó saját levében, konzervben

Úgy érzem, hogy kezd gyökeres elhalásba vezetni a gondolat, miszerint mi itt valamikor jógázni fogunk, szorgosan, csendben egymás mellett, medve és alma pózban, mint az eminens középiskolás gyerekek. Ehelyett az olasz reggelinket jóval 11 után fogyasztjuk el, addig meg csak nyalom a szám szélét... a kilátások szabadnapokra nem túl jók, leöntős budirendszer rendbetétele, mosás takarítás, talán holnap Róma vagy Marino, attól függ milyen globális szexésnewyork szándék vezérel minket... de ha csak egy kávéra ugranánk el... erre való megemlékezés gyanánt mutatom kedves kis városomat, Marinot, aminek kis parkjában ilyen a naplemente...

Nem mellesleg pedig nekem van ötletem, hogyan dobjam fel közelgő hazai cseverészéseim hangulatát, íme egy példa sztori: elindultunk Szardíniára, hogy macskaeledelt vegyünk, de közben ki kellett cserélni a gép filterét, így kénytelenük voltunk ott ragadni, ahol rengeteg fajta macskaeledelt láttam, gyönyörű volt, be se tudtam telni vele, vettem egyet saját célra, amit majd a tengerparton, a naplementében elfogyasztottam, igen a macskaeledelt, amiből a kedvencem az ínyenceknek készült halas-spárgás-rizses... nyami! MI BAJOTOK A MACSKAELEDELLEL?