Ma kiderült, hogy van egy mentális roasterem, ami szerint egyik nap szétesek már reggeltől és azt sem tudom, hová tettem az agyam (stowage 211) a másik napon pedig decens, csendes példány, kevés hibát ejtő, ámde igen lassú junior.
A mai nap kérdése: Mit tesz az ember, ha egy late show-t kap?
Vagánykodik vele:) mást nem tehet...
"A vállalat érdekeit figyelmen kívül hagyva, veszélyeztettem a hírnevüket"... a reggeli szokásos rohanás, most még inkább durva módon, ID elvesztése és taxiban hagyása, apácák hathatós segítsége, sok dolog közrejátszása és a mondat, mely ismét elhangzott: ne késs többet, mert ez a tisztelet hiánya a kollegáid felé! The best sentence ever! De legalább halkan, gyorsan és utána hagytak dolgozni...
Tény, hogy kisebb tortát vágtak a fejemhez, ahhoz képest, hogy utána a harisnyám elszakadt és csak tétován álldogáltam a sötétben a gép szárnya alatt... (a munka végén ugyanez, laposkúszásban, mert mindkét főnök bent volt- hát most már tudják ki vagyok, az a kis szétcsúszott, kósza magyar lélek) De szerencsére az átlagos teljesítmény elérése és a többiek maximális türelme felgyorsította a napot... minél rutinosabban pattogunk a kabinban, annál simábban megy minden. Szeretnek látni mosolyogni, legalább csinálok egy jó napot másnak, talán magamnak. Ma egy kényszermagyarázás és majdnem vitába szállás egy fogalmatlannal a bőröndök geometriai helyzetéről. Remélem nem jelent fel... vagy... do you think so?
Volt két véletlen rám kacsintás, mikor a kontaktlencsémmel vesződtem (szépen néznénk ki, hogy ha én kacsingatnék ismeretlen kliensekre) Kollegáról megtudás, hogy pilótává levés, háromszor annyit keresés. Csak azért, mert a gépen elől ülnek. Iszonyatosan jó meló. Irigy vagyok. Ha anno ki tudtam volna rendesen nyitni a repülőgép ajtaját, akkor hinnék abban, hogy velem is megtörténhet. De szerintem hiába nehezednék rá a pedálra is, esélytelen. A pletykák további gyűjtögetése, az olasz tudás fejlesztése (kb. a nullát szorozni), barátkozás ja és párhuzamosan konstans izzadás a napom minden pontjában. Valaki szóljon rám, hogy korai műszak után ne írjak bele a blogba, és hogy kávézás után töröljem meg az arcom. Köszi.
9 nap:)
ja és, ha olvassátok gyönyörűim: nem megy innen sehová senki! Ha naponta elbánunk legalább 4x150 utassal, na nehogy már egymást borítsuk ki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése